Hááát ez is eltelt. A hónapléptetés feature hiány miatt "kissé" lusta voltam blogot írni, de Pitcsoda hathatós közbenjárására ez is megoldódott... Tehát mostantól megint lesz rendszeresen (?) blog (legalábbis a hónap végéig ;-)).
Mi is történt velem a LAN óta... a szilvesztert egy ismerősömnél töltöttem Kedvesemmel, végig activityztünk, és tűzijátékbámultunk... de előtte még voltunk egy étteremben is. Ehhez kapcsolódóan most egy kis kitérő (nem tudom szeretitek-e a kirétőimet, szerintem pont ez a lényege a blogomnak, mert ezek az apróságok, amik miatt "írva van"). Amikor Zolka kicsi volt, a szülei soha nem vitték őt étterembe, és mivel kicsi volt, igénye sem volt rá. De aztán nagyobb lett, és ráébredt, hogy milyen finomakat lehet olyan helyen enni, de ezzel együtt arra is, hogy magányosan bizony nem túl kellemes a gasztronómia mélységes élvezetébe belemerülni. Mivel azonban barátnő híjján voltam nagyon nagyon sokáig, így ez is csak egy olyan "majd ha lesz valakim" dolog volt. Amikor viszont megismertem Kedvesem, akkor (meg most is persze) rettenetesen örültem neki, hogy nem egy olyan amerikai-filmvászonról lelépett cicababa, aki mindig "vigyáz a vonalaira", hanem igenis szeret enni, és jó vele elmenni egy étterembe, mert értékeli a finomságokast :-P. Jó sok helyen voltunk már, pl Dionüsszosz, meg Sir Lancelot, meg Fatál, meg... őőő... most ennyii jut eszembe... ja, meg egyszer Visegrádon is voltunk egyben. Persze egy régóta étteremlátogató számára, aki már hosszú évtizedek óta járja a különböző helyeket ez nem sok. De nekem, aki 18 éves koráig kb 4x volt étteremben, annak az. Szóval ha tehetitek járjatok étterembe... ha más előnye nincs is, az biztos pozitív benne, hogy nem kell utána mosogatni :-)
Szóval visszatérve szilveszterre, voltunk a Noa nevő étterem/bár helyen, és ettünk egy finomat. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem volt privát buli, és be is mehettünk kb 18 óra magasságában... (az összes többi privát volt, és még nem nyitott ki akkor) Nagyon finomat ettünk, bátran ajánlom mindenkinek, bár kicsit lassan hozták ki, de gondolom mert sok dolguk volt, szóval valószínűleg az nem általános. Kicsit drága volt, de tényleg nagyon finom.
Miután hazaértünk (ismerősöméktől) nagyon gyorsan bevágtuk a szunyát, és aludtunk egészen másnap 11-ig... és akkor vééégre kipróbálhattam, hogy milyen a Kedvesemnek reggelit csinálni. Nagyon jó dolog, látni az arcán a meglepődést, meg hogy mennyire tetszik neki a kényeztetés, és hogy ízlik neki, meg gusztusos a tálalás is... úgyhogy nagyon tetszett mindkettőnknek. Szívesen csinálnék neki ilyet újra, és gyakrabban, és... szóval tetszett.
Sajnos a szilveszter után nem talákozhattunk Hétfőig (jan.5), mert Kedvesem tanult a nyelvvizsgájára, de hétfőn végre el tudtam kalauzolni jól, és meg is vártam őt amíg végzett, aztán feltettem a vonatra. Ez volt az első alkalom, hogy én kísértem valakit vizsgázni, eleddig mindig engem kísértek, vagy magamban mentem... Nagyon furcsa volt, hogy ilyen helyre megyek, és nem kellene idegesnek lennem, mert végülis nem én felelek, de mégis az voltam, torkomban dobogott a szívem, de azt nem tudom miért... (lehet hogy telepata vagyok, és Kedvesem idegességét éreztem :-) ) Furcsa egy hely volt... (műegyetem, E épület, 7.em.) Teljesen lelakott folyosó, koszos és kopár falak, enyhe takarítószag, csúnya radiátorok. Engem olyan helyre emlékeztetett, mint amilyen a század közepén a diliházak belseje, vagy valami rendőrségi vallatószobák folyosója... rettenetes, és idegesítő környezet, aki oda kerül, biztos nem nyugszik meg tőle. Itt nyugtatgattam és bátorítottam Kedvesem, amíg sorra nem került, aztán még meg is vártam... tök jó volt. :-) Láttam nagyon jól esett neki, hogy nyugtatom, és talán tényleg nem figyelt annyira az idegességére. :-) Szóval ha meglesz neki, akkor az nekem is köszönhető!
Kiderült, hogy jan. 15-én megyek vizsgázni, szereztem már hozzá anyagot is... rettenetes. Olyanokat kell megtanulnom, hogy milyen legyen a linkek, meg a háttér színe egy honlapon, hogy oda csalogassa a vevőket... meg hogy úgy kell megtervezni a honlapokat, hogy minden felbontásban menjenek... meg kevés és kis grafikákat használjunk... Szóval egy nagy röhely lesz. Remélem.
Na de msot már álmos vagyok, majd holnap még írok... vagy nem.