Jó sokáig nem írtam, a lustaságra, és néha őszintén az időhiányra foghatom miért nem. Pedig sokminden történt velem, főleg amíg amerikában töltöttem szabadságomat.
Fakulnak az emlékek erősen, de azért megpróbálom összekaparni, mi is történt velem azóta hogy az utolsó postot bepötyögtem.
Tehát; megvolt előző nap a megbeszélés, fölvirradt a nagy nap, esküvő, meg minden. Reggel kedvesem eltávozott a koszorús lányokkal és a menyasszonnyal együtt hogy megszépüljenek még jobban. Nem is láttuk őket délutánig, amikor már maga az event volt. Szerencsére nekünk nem túl sok dolgunk volt, fölöltözés, és elautózás a templomba, nagyjából ennyi. Az esküvőről sokat nem írok, bevonulás, papi beszéd, "I do" - "I do" (itt ezt mondják az igenek helyett), kivonulás, aztán a vendégsereg eltávozik a vacsora helyszínére, mi visszavonulunk, és soksok fénykép készül (jó sokat csináltam kedvesemről is, majd rakok föl ide a galériába is pár képkockát).
Mindezek után mi is elautóztunk a vacsora helyszínére, ami egy Wedding Centerben (igen, itt ilyen is van, saját hotellel, golfpályával, hatalmas termekkel, még külön kápolna is van, ahol nagyüzemben folynak az esküvők) volt szervezve. Sok asztal, DJ (ezen meglepődtem kicsit), tósztok (a menyasszony édesapjának a tósztja nagyon tetszett), meg minden ilyesmi ami az esküvő szerves része nálunk is.
Miután megettük a menüt, fölvágták a tortát, volt egy fél óra tánc, majd hirtelen a DJ bejelentette hogy akkor mára ennyi, jóéjt mindenkienk. Ez volt kb éjfélkor. Magyarországon az esküvő után másnap reggelig ropják a táncot az ünneplők, úgyhogy ezen meglepődtem rendesen... pontosabban másnap reggel meglepődtem, mert mi elég korán leléptünk.
A jetlag-ről még nem írtam, talán azért mert odafelé nem volt olyan durva; estefelé "normális időben" voltam fáradt, és tök korán tudtam kelni... hiába éjjeli bagoly vagyok. A legfurcsább az volt, amikor a repülőgép leszállása után (első este amerikában) majdnem elaludtam a kocsiban, pedig még csak 20 óra volt (ottani idő szerint), ami nálunk már hajnali 2 óra, de ez volt az egyetlen alkalom, amikor fölfedeztem, hogy megzavart az időátállás. Ja, mégsem, mégegy dolog: a veséim sokkal lassabban álltak át a 6 órával eltolt időszámításra, még 1 hét múlva is ki kellett mennem éjjel a WC-re, mert annyira követelte a hólyagom, mert már "reggel van". Érdekes hogy az mennyivel lassabban állt át.
Egyébként a félreértések elkerülése végett nem kedvesemmel együtt aludtunk a 2 hét alatt, mert ott nagy szigor volt, és "jónak kellett lenni". Furcsa dolog ez, és nem vallási okai vannak, csak egyszerűen így volt.