Gyógyulásként animét néztem tegnap egész nap. Pár újabb sorozat kerül emiatt górcső alá most.
Először is, a Kamichu! című, melyet már pár hete elkezdtem, de lassan haladtam vele, mert más egyéb dolgom is volt. A Kamichu, egy nagyon érdekes anime. Nekem nagyon bejött, de óva intenék minden embert tőle, ugyanis ez egy nagyon-nagyon gyerekeknek készült sorozat. Hihetetlen naív időnként, és hihetetlen egyszerű, szinte már zavaró, és emiatt a legtöbb embernek nézhetetlen lesz. Nézzük, miért is tetszett nekem annyira: a hangok benne nagyon jók, kellemes OP-ja és ED-je van, de ezek csak apróságok. A fontosabb dolgok viszont; a grafikája nagyon jó, nyoma sincs a gyerekeknek készült igénytelen tucatanime feelingnek, itt nincs béna mozgás, béna szinezés, az igényesség minden szinten és változatlanul süt róla a 16 részen keresztül. És nem csak úgy, hogy az ember néha megemeli a szemöldökét, hogy ez szépen, vagy jól meg van csinálva. Végig nagyon nagyon igényes! Aztán, a főszereplő nagyon jól eltalált, nekem nagyon bejött a jelleme, aranyos, kedves, szégynelős kislány. Magáról a világról nekem a Chihiró fantáziakavalkádja jut eszembe, (máshol a Totoróhoz hasonlították, pedig ott csak 3-4 féle lény szerepelt. A Chihiro sokkal jobban klappol) itt is mindenféle érdekes és igényesen megvalósított istenséget ábrázolnak. Nem is írok róla többet, a naivitásán kívül ez a sorozat nonplusz ultra, mindenben nagyon jót hoz, és mégis sokan az első részt sem fogják túlélni, mert nem tudnak túllépni azon, hogy gyerekeknek szól.
Megnéztem még a Yotsunoha című animot. Ez csak 2 rész, OVA. Ezt sem ajánlom senkinek, de ezt egész más okból. Ez az anime szar. Egyszerűen ennyi. Bővebben kifejtve, 2 részbe belenyomni egy olyan sztorit, amiből egy legalább 6 inkább 12 részes normális romantikus sorozatot is lehetett volna kerekíteni, bűn. Pedig a potenciál megvolt benne; adott egy 4 (5?) fős baráti kör, akik 3 évvel a suli elhagyása után találkoznak. A szereplők jók. A csak az emlékekben megjelenő tanár eszméletlen jó fej, csak róla szívesen megnéznék egy sorozatot, és a mellékszálak is érdekesek. De két részbe belezsúfolni fail. Pedig minőségileg nem rossz az anime. Szerintem ezt sokkal hosszabbnak akarták eleinte, aztán talán elfogyott a pénz, és ennyi fért bele, túl sok az elvarratlan szál, és az olyan elem, minek nincs értelme.
Megnéztem még a Kaze no Stigma-t is. Ez egy másik stílusú anime, akár kezdő embereknek is ajánlom, bár eléggé tucatanime szaga van, viszont a humora jó, és pörög is, jól nézhető. A sztori a szokásos mágusos, család kitagadja a tehetségtelen fiacskáját, aki 10 év múlva visszatér és lever mindenkit. Szubjektív véleményem szerintem nem tökéletes ez az anime, sokkal jobbat is csinálhattak volna belőle, ugyanis túlságosan elcsúszik a poénos irányba. Kicsit véresebben, kicsit komolyabban jobb lett volna. Azt mondanám, hogy aki szerette a Shakugan no Shana-t az ezt is szeretni fogja, mert ugyanaz a kaptafa, de a shana jobb, mert komolyabb. Ott is hülyéskednek, ott is mágia és harc van, de az komolyabbnak mutatja magát. Nem azt mondom, hogy rossz lenne ez a Kaze no Stigma, és reménykedem az S2-ben, mert érdekelne a folytatás (→ nem lezárt), de azt hiszem inkább Shanát nézek következőleg.
Egyébként elkezdtem nézni pár új sorozatot megint: School Days és Clannad, és gondolkozom néhány régebben elkezdett és be nem fejezett sorozaton, pl Air TV, Higurashi.
Mellesleg, a 320-as hordozható winyó tök jó dolog, és nagyon jó lábmelegítő is amellett, hogy rengeteg jó anime fér rá.