Nem írtam fél éve. Sok oka van, hogy miért nem, eleinte tisztán lustaságból, utána el voltam havazva feladatokkal, és nem volt időm. Az utóbbi időben pedig azért nem, mert olyasmik történtek velem, amiket senkinek nem akartam elmondani. De ezekről később... vagy talán soha.
Hogy mi történt velem ez alatt a fél év alatt? Azt nehéz ennek a blognak a keretei között leírni. Bizonyos értelemben semmi, továbbra is távol vagyok az otthontól, ugyanabban a gyárban csinálom ugyanazt, és kb ugyanaz történik velem napról-napra. Más értelemben viszont változtak a dolgok. Szegényebb lettem egy társsal, és gazdagabb sok tapasztalattal. (úgyhogy ilyen értelemben talán még messzebb vagyok az otthonomtól, mint ezelőtt fél évvel, pedig nem utaztam semerre)
Néhány filozofikusabb gondolatot akartam még ide vetni magáról a változásról, meg arról, hogy néha milyen alattomosan lassan, szinte érzékelhetetlenül változik a világ is én is, máskor pedig milyen hirtelen. Az ember el sem hiszi, hogy 2 nap alatt hogy föl tud borulni az élete. Aki azt mondja, hogy egyetlen dolog nem változik soha a világon: a változás, az is téved. Mert az is változik. De aztán úgy döntöttem erről sem írok, mert olyan közhelyes.
Nem igérem, hogy fél éven belül írok megint... akkor nem kell betartanom semmit. Most úgyis rengeteg megszegett ígéret nyomja a vállam, nem kell még egy.
Kiegészítés: elveszett a bőröndöm a legutóbbi (jan 5-i) kiutazásomkor. Benne rakat ruhám, kajám, piám, borotvám, szappanom, meg minden. Elméletileg ma érkezik meg, de ha nem, akkor hétvégére nagy gondban leszek, legalábbis ruhaügyileg. Eddig még nem hívtak a reptérről...