Nagyon régen írtam már blogot. Nem is tudom az idejét, de a Pitcsoda által nekem adott, és azóta is használt blogadmin jelszóra még most is emlékszem. Tudom nem túl secure ez így, dehát ez van, lusta vagyok.
Még mindig Osloban, még mindig ugyanúgy kb. Erről valahogy egyeltalán nem akarok írni.
Inkább lássuk a terveket, mi is az, amit most várok, amiért érdemes csinálni, amit éppen csinálok, pedig nem szeretem.
Jön anyám a hétvégén, pontosabban pénteken. Igen, ezt is megértem, hogy anyám meglátogat idekinn engem, és velem lesz 1 héten át. Nem voltam vele egy fedél alatt ennyi ideig 18 éves korom óta, ami már több mint 10 éve volt. Őszintén szólva kicsit tartok a dologtól, nehéz a szüleimet elviselni másfél napnál tovább. A reptérre megyek ki elé, mivel nem tartom valószínűnek, hogy 0 nyelvismerettel nagyon elboldogulna, nem az a típus, aki a jég hátán is megél, és mindenkivel tud legalább mutogatva kommunikálni. A tervek szerint a "megmutatom anyámnak a várost" címszó alatt elviszem pár finomabb étterembe, és jól megkajálok (na jó, ő is enni fog ), és mellesleg elviszem a szép helyekre is, de a lényeg, hogy biztos eszünk rénszarvas-steaket, amit imádok. 24-én megyünk haza együtt. Előtte való nap befutnak unokatesómék is, úgyhogy teltház lesz eléggé utolsó este (/me expecting the worst... ).
Szóval pénteken hajnalban hazapályázunk anyámmal, de persze az élet nem ilyen egyszerű. Mivel anyámat fölhozza Lilla, de ő éppen kinn lesz nálam amikor visszajövünk, ezért nem fogja tudni visszavinni. Anyum hazajutása, (köszönhetően okos vezetőinknek, akik pl vasutat is építenek... majd...) 1 napi utazást jelent had ne mondjam milyen körülmények között, ezért vagy hazaviszem őt... vagy... noss más lehetőség jelenleg nincs. Viszont nekem is van 1001 dolgom, pl készülés a következő dologra, amit mindjárt leírok, így nem tudok elindulni vele azonnal, úgyhogy valószínűleg leteszem őt magamnál, és elkezdek ügyintézni mint a hülye, bevásárlás, szaladgálás céghez, postára, Julihoz, meg mindenhova. Szóval talán este el tudunk indulni. Ezzel együt legalább meglátogatom apámat is, mert jelenleg halovány fogalmam se lett volna, mikor jutok le hozzá, olyan sűrű a program.
Szombaton vissza Pestre, további ügyintézés és bevásárlás. Délután irány Gödöllő, ahol Black vár minket és mindenkit a meetről az új spéci házimoziszobával... és remélem tűzzel, ahol lehet sütögetni .
Vasárnap pedig elkezdünk lepakolni a Balatonkörbebringázásra. Igen, ez a mostani project, ezért kell soksok mindent beszerezni (pl.: Julinak komplett bringát). és ezért ülök most itt a cégnél bringás gatyában fél hétkor, ugyanis edzeni kell, viszont eleredt az eső. Az is szép menet lesz egyébként még, hogy bringát hogyan viszek haza... biztos kötekedni fognak a vámnál, mert persze a papírjait otthon hagytam... Szóval ezt találtuk ki, és gyorsan lettek társak is, Zsó, Ági, Tamás és még lehet más is. Mivel egyikőnk sem (legalábbis én és Juli sem) egy edzett iron(wo)man, ezért 3-4-5 naposra tervezem (ez a könnyítés része), viszont sátrazni fogunk (ez a nehezítés). Még soha nem aludtam sátorban, pontosabban még soha nem sátraztam... mivel a szüleim nem csináltak soha ilyet, ezelőtt meg nem volt partner, akivel lett volna rá. De titokban szerettem volna, és Juli partner az ilyesmiben, szerencsére (sőt, az Ő ötlete volt). A teljes kör kb 210km, úgyhogy 60km/napos átlaggal talán nem fogunk beledögleni.
A laza és kötelezettségmentes menetrend miatt nem tudom mikor jövünk vissza a Balcsiról (fürdeni is kéne azért... legalább egy keveset), viszont az már most tiszta, hogy Szombaton kezdődik a LAN! (Továbbá szombaton van Pit nagyonsokadik szülinapi bulija is, amire szintén hivatalosak vagyunk)
Tehát szombattól vasárnapig (9 nap, nem 2) belekockulok a gépbe jól. És már alig várom!
Hétfőn pedig repülünk ki Osloba Julival... amire már most is komoly tervek vannak, de azt majd egy következő blogpostban. Akkor sem fogunk sokat egy helyben ülni, az biztos.
Asszem útra kelek, pedig még mindig esik. meg fogok fagyni, hót csurom víz leszek, arghh... de holnap is bringával kell jönni, szégyen lenne, ha én lennék a leggyengébb a körbebringázáskor.