Lehűlt az idő errefelé, tegnap fáztam rendesen. Este még a hó is esett, pedig most kénytelen vagyok félcipőben járni (levált a talpa a téli cipőmnek, és ezt csak a megérkezés után az apartmanban vettem észre. Még szerencse, hogy van másik). Ma reggel, amint baktattam a munkába, még a szökőkút is be volt fagyva teljesen, pedig az már február közepe óta megy gond nélkül.
Alapvetően igaza van nagybátyámnak abban, hogy az ember miután felnőtt (16-18 éves kor után) nem érzi a változást a korában. Én sem érzem, minden jó, minden működik, teljesen elégedett vagyok. De néha... amikor olvasom, hogy mennyi általam szeretett vagy legalábbis ismert embert hal meg... akkor érzem, hogy öregszem.
Robert Jordan tavaly szeptemberben halt meg, ő írta a Wheel of Time sorozatot. Gary Gygax tegnapelőtt (őt nem is ismertem, csak a munkájának a gyümölcseit). Hány 100 és 1000 kellemes órát köszönhetek annak, hogy megalapította a TSR-t és megalkotta a D&D-t. Mennyi könyv lett ebből nekem örök emlék, mennyi játék feledhetetlen... argh... és nem is volt nagyon öreg, élhetett volna még.
Teljesen rá vagyok kattanva a Nintendora. Továbbra is. Nagyon jó cucc, és így visszagondolva, én gyerekkoromban nagyon szerettem a kvarcjátékokat. Újra (még mindig) gyerek vagyok.