Úgy tűnik kedvesemmel tegnap este sikerült megbeszélni az ügyesbajos dolgokat. Tegnap este tánc után hazakísértem a leányzót, és megbeszéltük, hogy ki mit szeretne, ki mit gondol úgy, hogy hibázott, hogy legyen ezután. Szerencsére én sem voltam éppen türelmetlen fázisban, meg kedvesem is nyitott volt, így ha nem is gyorsan, de éjfélre kitaláltuk a megoldást, és mostantól megpróbálunk úgy élni. Remélem működni fog.
Csak annyit fűznék még hozzá, hogy azt hiszem kellett ez a pár nap, amíg kiforja magát, mert ha hétfő este, sík idegen beszéltünk volna, akkor nem tudtam volna neki olyan átgondoltan elmondani, hogy mit miért nem akarok, és mi nem teszik.
Olyan jó volt utána a szemébe nézni, végre megint őszintén, és szeretettel.