Mai napra kaptam időpontot 2 héttel ezelőtt. 7:30-ra. Már 7:10-kor ott voltunk kedvesemmel, mert egészen véletlenül időben elindultunk, és ilyenkor mindig minden közlekedési eszköz azonnal jön, úgyhogy 30 perc helyett 20 perc alatt ott voltunk. Természetesen már akkor is sor volt, de azért korán bejutottunk, kedvesem 104 én 105-ös sorszámmal lettem gazdagabb.
Bent az épületben jól elvették az összes elektronikus cuccot (MP3 lejátszót is , pedig azt hallgattam volna), majd vártunk... sokat. kb 7:40 felé elvették tőlünk az igazoló és jelentkezési lapokat ("-Beszél angolul? -Igen, persze."). Utána vártunk. Sokat. 9:30-körül sorra is kerültünk, és egy angol nyelvű embert kaptunk, aki olyan randán beszélt angolul, hogy nagyjából találgattam hogy mit is mondhat. Nagyon amerikaiul beszélt, és elég furcsán néztem rá, amikor azt kérdezte, hogy ugye Mártával fog aludni amíg az usa-ban leszek? Mondom dehogy, én a kedvesemmel... erre ő nézett bután... végül kiderült, hogy arra gondolt hogy Mártánál fogok aludni (with Márta-t mondott, esküszöm). Utána közölte, hogy ő nem látja eléggé megalapozottnak a kapcsolatunkat kedvesemmel, és egyébként is mi az hogy nem találkoztam még soha életemben a meghívómmal, és ez igen furcsa számára, majd megkérdezte Noját, hogy miért kapott egyest az indexébe az egyik tárgyból, a végén pedig közölte, hogy elfogadta a kérésünket, és holnap megkaphatjuk az útlevelünket. Úgyhogy már csak egy nagy valag pénz kell, és utazhatunk is.
Őszintén szólva szörnyű volt... nagyon nem tetszett, nem szívesen ismételném meg ezt a procedúrát.