Voltam otthon, jelentem. Megállás nélküli rohanásban telt az egész hétvégém, indulás péntek reggel, visszaérkezés hétfő este.
Időrendben és részletesen kifejtve, péntek délután fél 2 körül értem haza, és meglepetés fogadott, ugyanis kedvesem kijött elém az állomsára, és ott várt rám nagyon csinosan. Hazataxiztunk (női taxisofőröm volt, először életemben), majd szinte azonnal indultunk ügyintézni meg mindenféle dolgot beszerezni. Útba ejtettem a gyárat, postát, bankot, piacot, elszaladtunk biciklidobozt szerezni, és tankolni is.
Szombaton reggel Vácra mentünk, ahol lecseréltettm a téli gumit, és elindultunk Szolnokra. Ha kész lesz végre a keleti Bp-elkerülő, akkor sokkal gyorsabb lesz. Szolnokon kiderült, hogy gond van, mert betörtek apám ismerőséhez, éppen helyszíneltek a nyomozók, amikor befutottunk. Nagyon sok időnk nem volt, beledobtuk a bringát a dobozba (szétszerelve), ettünk egy finom ebédet (amit kedvesem készített el, ugyanis nekünk dolgunk volt apámmal). Utána rohanás haza, onnan a céghez, mert főnökömmel volt megbeszélésem (Q1 review - meg vannak velem elégedve). Főnököm persze nem volt ott, úgyhogy a végén telefonba mondta el, amit kellett. Utána elindultunk a Borbíróság nevű helyre, ami a gyárhoz 5 percre van mindössze. Dumáltunk, boroztunk, pálinkáztunk, ettünk (én egy pikáns vaddisznóragu levest, és egy jól átsütött bélszínt holland mártással. A leves nagyon jó volt, viszont a jól átsütött bélszínnel ráfáztam. Én eddig mindig úgy gondoltam, hogy a jól átsütött a normálisan megsütött húst jelenti. Itt nem, a jól átsütött azt jelenti, hogy pár mm vastag szénréteget képeznek a hús felszínén (az aktív szén megtette a hatását), úgyhogy ha valaki a borbíróságra megy, akkor jól jegyezze meg, hogy maximum közepest kérjen. A többiek deszerteztek is, én nem, inkább boroztam, aminek meg is lett az eredménye, másnap istenes fejfájásom volt, úgyhogy kellemes volt úgy vezetni.)
Vasárnap is korán indult a rohangálás, először unokatesómékhoz rohantunk el, hogy megnézzük Csilla 1 hetes babáját. Nagyon pici, nagyon mozgógép, egyeltalán nem sírt, de lehet hogy csak be akart vágódni. Leszállítottuk Andrisékhoz a kismamát és a babát, majd rohantunk ebédre Kedvesem családjához, mert a nagynénje éppen Magyarországon tartózkodott (akinél voltunk tavaly Amerikában). Finom ebédet fogyasztottunk, onnan rohanás Gödöllőre TBlackhez, mert szerzett nekem egy mobil winyót (ez az új gadget, 320GB, tök jó, most már lehet letölteni minden sorozatot és animot, minden elfér). Onnan vissza pestre, Zsót is meg kellett látogatni. Miután innen hazaértünk már el is telt az egész hétvége, bepakoltam, és fekvés.
Végülis úgy döntöttem, hogy nem viszek bőröndöt, mert elég lesz nekem az a nagy doboz a bringával. Az otthon maradó alkatrészek, sisak, szerszámok majd 3 hét múlva jönnek. Nincs jobb ötletem, amióta mindent 3x meg kell gondolni, hogy vajon föl lehet-e vinni a gépre, addig inkább nem kockáztatok.
Hétfőn reggel taxirendelés, búcsúzkodás, szomorúság, hogy el kell válni (mert nagyon jó volt ám Nojácskával együtt tölteni ezt a 3 napot! Alig várom, hogy végezzen ezzel a félévvel, és jöjjön ki hozzám), parázás, hogy az éppen bedugult gyorsforgalmin hogy jutunk ki a reptérre, de szerencsére a taxis helyismerete megmentette a helyzetet... de nem volt mindenki ilyen szerencsés. Történt ugyanis, hogy amikor már a checkinnél álltam, befutott egy lány, hogy légyszi-légyszi csekkolja be azonnal őt, mert dugó, és nem ért ide, és a Berlini gép, és ő TUDJA hogy be tudja csekkolni. A lányka fölhívott valakit, de kiderült, hogy a repülőt már kitolták a kifutóra. Szegény lány lemaradt , tök sajnáltam.
De a lényeg, én nem maradtam le. A bringát elvitték szépen becsomagolva, és én reménykedtem, hogy egyben odaér. Az út eseménytelenül telt, megtapasztalhattam az EU egyetlen pozitív hatását, 1x kérték csak el az útlevelem, a magyar oldalon. Megkérdeztem még Mo-on, hogy hogyan szokták az ilyen dobozokat itt kezelni, fölteszik a szalagra, vagy külön. (gondolván, ugyanolyan mindenhol) Itt azt mondták, hogy föl szokták tenni a szalagra. Így én le is ültem, és vártam érkezéskor, de csak nem jött a csomag. Amikor már a "last bag on belt" is megvolt, gondoltam jobb lesz megkérdezni, úgyhogy egy információs lánykától megtudtam, hogy itt egyeltalán nem úgy van, külön kezelik, a váróterem túlsó sarkában keressem. Meg is találtam, viszont sajnos a doboz, amibe csomagoltam teljesen széthullott, az alja kinyílt, és mivel a fogók a tetején vannak, esélyem sem lett volna hazavinnem. Kínomban megpróbáltam kérni valamilyen eszközt az előbbi lánykától, aki végülis tudott adni ragasztószalagot és ollót, amivel megfixáltam a problémát. Persze amikor kifelé óvakodtam a zöld folyosón, akkor kiszúrt a vámos (nő volt ez is), és kérdőre vont, hogy mit viszek és minek. Mikor kiderült, hogy használt bringát viszek, minden lelkesedését elvesztette, úgyhogy vonatra szállás, majd cipelés, buszra szállás és cipelés maradt már csak hátra. Jól elfáradtam mire levarázsoltam a gépet a tároló helységbe, főleg ha hozzáveszem, hogy összeszedtem valami tavaszi megfázást, vagy magyarnáthát Mo-on, és ennek pont a repülőgépen kellett kijönnie rajtam. Mire leszálltunk már kornyadoztam rendesen, és persze kedvesem féltő letolásban részesített, hogy miért nem vigyázok magamra... hmmm... most jut eszembe, hogy Mo-on szedtem azt össze, akkor meg neki kellett volna rám vigyáznia... na... majd jól a fejére olvasom, hogy miért nem vigyáz rám.
Ennyi volt a hétvége, jól kifáradtam, most már lehet pihenni itt a munkahelyen. Sokért nem adnám, ha holnap nem kellene dolgozni jönni. Szerencsére a csütörtök szabadnap itt is, úgyhogy lesz esélyem kipihenni magam.