Rájöttem, hogy a nyomott és megkeseredett hangulatomat, amit az 1984-től kaptam (jajj, még mindig a hatása alatt vagyok. Duplagondol, bűngoldol, meg 101-es szoba. Jajj...), hogyan lehet gyógyítani. Csáth Géza novellával. Ma reggel is elolvastam egyet. A címére nem emléxem, de arról szólt, hogy van 1 pasi, aki elhatározza, hogy leírja szerelmei történeteit. Találkozik az íróval a kávéházban, és elmeséli neki az első ilyen élményét. Még fiatal korában történt..., amikor odakköltözött hozzá a náluk szolgáló nőnek a lánya. Egyeltalán nem tetszett neki, de a lány belészeretett, írt neki levelet, és a srác egykettőre a lány karjaiban találta magát. Furcsa módon kezdett neki megtetszeni a lány... a helyzet pedig nagy büszkeséggel töltötte el. Ám az első bátortalan csókok közben rajtakapta őket az anyja, és gyorsan internátusba (bennlakó lányiskola) küldte a lányt. A végén az író még megkérdezte barátját, hogy mi lett a lánnyal. Vénlány lett belőle, mert minden kérőjét visszautasította... de ahogy ezt mondja :-) azért volt érdemes elolvasni a novellát. Tök jól éreztem magam tőle. Azonnal fel is tudtam kelni. :-) Szóval azt hiszem minden reggel szükségem lesz egy lélekmelengető novellára. ;-) Hajjajj... én még sokáig tervezek élni, és Csáth Géza nem olyan hosszú! :-) De majd kitalálok valamit.