Hihetetlenül jó dolog egy aranyos (és főleg házias) kedvessel együtt lakni... úgyhogy ez most egy dicsekvős post lesz. :-)
Arra értem haza, hogy kedvesem nagyon gusztusos vacsorával várt, és tök helyesen mosolygósan voltam fogadva, és és és... nincsen nagyon rá szó, hogy milyen jó dolog az, ha úgy történik minden, mint ahogyan az ember elképzeli a boldog életet: reggel (örömmel, már ez is tök érdekes) reggelit készíthetek kedvesemnek (megengedés, mert van kinek), este pedig vacsorával vagyok várva. És mosollyal is. Elmondhatatlanul jó érzés. (már csak egy lakás, kocsi és pár gyerek hiányzik, és kész is az amerikai álom ;-))
Tegnap délután megrendeltem Silverlandból Terry Goodkind következő könyvét (számomra következő, már nem lehet kapni antikváriumokban sem, pedig keresem már vagy 2 hónapja). Azt írtam nekik, hogy a héten megyek érte valamikor, de türelmetlen voltam, és már tegnap este elszaladtam érte. Szerencsére volt, és kaptam is. :-) De sajnos nem tudtam olvasni még. :-(
Említettem már, hogy kedvesem nagyon aranyos, és várt engem vacsorával este? Ez nagyon nagy dolog ám... mindenki, aki ezt természetesnek veszi, hogy őt várja terített asztal otthon, az nézzen magába mélyen és adjon hálát valakinek (leginkább annak, akinek azt a vacsorát köszönheti) hogy nem egyedül van este, és valaki azért dolgozott, hogy ő boldog és elégedett legyen. Mert én most az vagyok. :-D Nagyon. És reggel finom reggelit csináltam kedvesemnek. :-)