Na... megvolt a Japán alapítványos Marék Veronika előadás is. Összevissza mindenféle benyomás róla a teljesség igénye nélkül...
Nagyon aranyos volt MV, egyeltalán semmi megjátszottság nem volt benne, mesélt az élményeiről amik japánban érték (sajnos arról kevesebbet), és arról ami oda vezetett hogy őt kihívták Japánba. Aki nem tudná (én sem tudtam, pedig akkor éltem amikor megtudhattam volna) Marék Veronika nevéhez fűződnek a Kipp-kopp, a Laci és az Oroszlán és a Kockás fülű nyúl történetei is. Én ebből csak a Kockásfülű nyulat ismertem, és talán volt egy Kip-Koppom is régen, de az már teljesen elfelejtődött mostanra, csak a képe miatt derengett valami... szégyellem is magam.
Mesélt arról, hogy az indexen megjelent cikknek milyen hatalmas hatása volt, még aznap 5 TV csatorna kereste föl, hogy szerepeljen náluk... Aki nem olvasta annak itt az a cikk, amit én annó olvastam, és nagyon megragadt... gyakorlatilag nem is mondott ahhoz képest sok újat, mert ott már mindent elolvastam róla. Index cikk
Ettem utána japán kaját... ami vegyes élmény, a sushi része annyira nem ízlett, túl tengeríze volt, viszont a soba tészta nagyon finom volt, kicsit érdekes fűszerezésű makaróni nagyobb csirkedarabokkal. És volt édesbab is. Ami nagyon jó volt, nekem a személyes kedvenc.
Utána nézegettük a japánra fordított és kétnyelvű könyveket, amiket MV behozott, és nagyon örültünk magunknak, hogy el tudjuk olvasni őket (gyerekkönyvek mind, egy szem kanji sem volt bennük... még katakana sem nagyon). Akikkel együtt voltam (2 lány, lehet irígykedni), közül az egyik lány teljesen perfekt volt japánból és csípőből fordított mindent... de azért mi (a maradék :-)) is néhány szót már megértettünk. :-)
Szóval továbbra is úgy érzem hogy nem lehetetlen az ügy, meg lehet tanulni japánul. :-D