Csütörtök: Vác, nagyon jó volt, jól éreztem magam. Péntek délig voltam ott kb. utána rohanás haza, onnan rohanás apámhoz.
Szombat reggel utaztam anyámhoz... busz, jól tele, mellettem abuzátor kiskölyök végig taperolt, és egészséges rothadó tejbűzben utaztunk majdnem végig. Szerencsére a gyerek leszállt kb félúton. Édesanyám kitörő örömmel fogadott, és jól letolt hogy miért nem szóltam hogy megyek... én halkan megjegyeztem hogy szóltam, de nem hittek nekem, hanem gyorsan nekifogtak a trappolásnak, és csináltak nekem mindenféle kaját, akárhogy tiltakoztam. Éjjel persze meg is emlegettem a hazai kosztot, úgyanis nagyanyám jó szokása szerint zsírral sütött mindent, és ettől nekem olyan szépen bemondta az unalmast a hasam, hogy csak na... éjjel 3 felé egészséges rókacsalád született meg általam. Sztoikus nyugalommal viseltem sorsom, és másnap reggel terv szerint eljöttem, apámnál sikeresen megjavítottam azt az ajtót amit még péntek este elrontottam.
Vasárnap volt a napja, amikor a 4 napos ünnep után vissza próbál jutni mindenki Pestre, úgyhogy már a peronon is lapjával fértünk csak el, amikor vártam a vonatra. A kocsiban még rosszabb volt a helyzet. Ülőhelyről nem is álmodtam... de a cigifüstöt igazán szívesen kihagytam volna. Még szerencse hogy a Mávnak eljutott a tudatáig, hogy lehet hogy sokan lesznek, ezért extra hosszú vonatot küldtek. Így is épphogy csak fölfértünk.
Most hogy így vége van ennek a 4napos ünnepnek, úgy vágyok egy másik 4 napos ünnepre, amikor végre tényleg pihenhetek, és azt tehetek amit akarok. Na jó, nem leszek szőrösszívű, elég lesz egy 2 napos is, mert végülis Nojácskával voltam másfél napot, és azt szerettem volna. De követelem vissza azt a másik 2 napot...