Kezd eljutni a tudatomig, hogy végre vége az egyetemnek, és szabad vagyok. Tök jó érzés. :-) Igaz nincs sokkal több időm, de akkor is tök jó.
Viszont edzésre megint nem jutok le. Megyek haza. Nagyon régen voltam szolnokon... asszem valamikor karácsonykor talán. Kíváncsi vagyok mit szól majd apám a fényképező gépemhez (sejtéseim kb vannak :-) ), de talán fogja értékelni. Amikor fiatal volt sokat fotózott.
(Ezt most csak azért írtam le, mert pitcsodának nem tetszett, hogy kapásból elítélem apámat, pedig még nem is tudom, hogy mit fog mondani (apám)... mert neki még úgy meséltem (pitcsodána), hogy biztos le fogja szólni (apám... a fényképezőgépet), mert ő nem tud lelkesedni semmiért (mármint apám, nem pitcsoda), pedig tényleg nem tud (apám), miért pont ezért tudna (lelkesedni). De igaza van (pitcsodának), mert tényleg nem szép így gondolkodnom róla (apámról), még akkor sem, ha tényleg ilyen (apám). Értitek (ti)?)
Találkoztam tegnap kedvesemmel. Már nagyon várom a nyarat, mert nem túl jó mindig este érkezni, és csak felvonulni a szobájába, mert odakinn hideg van, és rossz idő. Szeretnék már sétálni, és szép képeket csinálni róla, és rólunk, és vele lenni a dunaparton, és eljutni végre Normafához, meg mindenhova. Olyan jó lenne már ha nyár lenne...
Feladatok, amiket szeretnék elkezdeni, csak még urrá kell lennem a lustaságomon:
- ujra qigong
- ujra naplóírás
- gyúrnijárni
Most már semminek nem kellene utamba állni, hogy ezeket is csináljam. :-)