Mint írtam pénteken, színházba mentünk kedvesemmel és két barátnőjével Vikivel és Orsikával. Akartam már korábban írni erről, csak péntek este kóma voltam, és bedőltem az ágyba, szombaton pedig reggeltől éjjelig programoztam, hogy legyen új friss ropogós blog mindenki desktopjára.
Tehát, azzal kezdődött, hogy elindultam a színház felé, és a Kálvin téren teljesen jól fölszálltam a hazafelé menő metróra (mert lusta voltam sétálni a Ferenciek teréig, és mert nem mertem a 2-es villamossal menni, mert ha éppen tömegoszlatnak akkor a Kossuth téren, akkor jajj). Ez csak akkor tudatosult benne, amikor a metró berobogott a következő állomásba, és annak feltűnően nem olyan színe volt, mint kellett volna lenni. Ezek után némi vörösödés és befelé anyázás közepette átkullogtam a másik peronra, hogy elinduljak arra amerre menni kellene. Ilyen wargabetűk után megérkeztem a Vígszínház elé, Kedvesem sehol, elkezdtem hívni, persze nem vette föl. Gondoltam biztos úgy el van merülve a kulináris élvezetekben, hogy nem hallja (említette hogy talán Szerájozni fognak a barátnőivel). Átmentem szembe, és tényleg, ott voltak.
Maga a darab egyébként vegyes érzelmeket keltett bennem. Kevés szereplős mű, 7-en vannak benne, ebből kb 3-an vannak gyakran a színen a többiek csak epizódszereplők. Szenvedős színmű, amit én nagyon nem szeretek, egy looser középkorú pasiról szól, aki a lelke mélyén jóindulatú, de egyrészt rettenetesen elkényeztetett, másrészt nagyon nem tud a nőkkel bánni, az összes tudását a nőkről filmekből szedi. Nem mesélek róla többet, nézzétek meg, én nem fogom az biztos. Az eleje nagyon szörnyű volt, a második felvonás kicsit javított az összképen, de még így is csak egy 3-as alát kap tőlem (5-ös skálán).
Valahogy az egész színdarab alatt az Egy Fiúról (Nick Hornby - About a boy) című film járt az eszemben. Talán mert hasonlít a két főszereplő jelleme... de ez csak amolyan megérzés. Meg kellene nézni megint azt a filmet, tetszett.