Találtam egy tök jó cikket: Before the Big Bang. A szokásos figyelmeztetések: hosszú, erős angol kell hozzá, de nagyon jó.
Az angolul nem beszélőknek és a lustáknak némi értelmi összefoglaló: Az köztudott, hogy a tudomány jelenlegi állása alapján a kozmikus méretekkel dolgozó fizika és a quantumfizika nem összeegyeztethető. Teljes mértékben ellentétben állnak egymással, és a tudósok nem tudják őket összehozni egy konzisztens egyenletrendszerbe.
Ezen összeegyeztethetetlenség hatása például, hogy nem tudnak választ adni az olyan egyszerűnek tűnő kérdésekre a tudósok, pl hogy mi történik egy fekete lyuk eseményhorizontja mögött, vagy hogy az általunk megfigyelt anyagi világ miért tágul, ráadásul egyre gyorsabban, amikor az összes létező anyagmennyiség 10x-esével számolva is egyre lassulnia kellene. Hogy mi az az állítólagos sötét anyag, ami a látható anyag mellett kb 3x-os mennyiségben, vagy a még misztikusabb sötét energia, ami a számunkra érzékelhető/kimutatható mellett kb 10x-es mennyiségben jelen kellene hogy legyen, a jelenleg gyorsuló tágulás fönntartásához. Ezek a kérdések vezettek el a szuperhúr elmélethez, amelyről ha írnak a tudományos folyóiratokban, akkor általában azzal kezdik, hogy nagyon bonyolult, és hogy sok dimenziót használ a világ leírásához. Én több verzióját hallottam már; 6 dimenziót, 10 dimenziót használó, és volt 20 fölötti dimenziószámmal dolgozó is, ebben a cikkben most 10-et említenek.
Tehát, a szuperhúr elmélet talán jó lehet megmagyarázni ezeket a furcsaságokat, és talán választ ad arra a kérdésre is hogy mi volt az ősrobbanás előtt, vagy mi lesz soksok 1000 (!) évmilliárd múlva az univerzum sorsa. A cikkben le van írva, hogy miket találtak ki eddig a tudósok, kezdve a Big Bang-Big Crash elmélettől a kihűlő, elnéptelenedő, kiüresedő univerzumig.
Itt jön a cikk által mondott kutatópáros új modellje, mely szerint jelen univerzumunk (inkább mondjuk azt hogy terünk) csak egy az egész univerzumban. Úgy lebeg az univerzumban a mi téridőnk, mint egy elengedett papírlap a szélben, de időnként összeütközik más lapokkal (téridő darabokkal), és az összeütközés hatása egy hatalmas anyag-energia csere, az ott "lakó" lények számára gyakorlatilag egy big bangként felfogható dolog. Miután ütköztek távolabb sodródnak egymástól, és nyugalom van, szépen lehűlnek mindketten, és amikor már annyira lecsökken a sűrűségük hogy millió köbfényévenként egy elektron található bennük, akkor jön a következő ütközés (tehát elég ritka). Ez az elmélet választ ad arra is, hogy miért vannak a háttérsugárzásban furcsa foltok, amikor a bigbang elmélet szerint annak nem kellene ott lenni. (Az inflálciós big bang elmélet - melyet a standard modell hiányosságainak foltozására találtak ki - ezeket a foltokat a kezdeti pár nanosec-es fénysebességnél is gyorsabb tágulás hatásával magyarázza.) Az új modell szerint a foltok oka, hogy a két ütközni készülő membránon (brán - így nevezi a cikk ezeket a téridő szeleteket/darabokat) azokon a helyeken ahol a legközelebb van egymáshoz hullámhegyek máshol hullámvölgyek alakulnak ki, és ezek érnek egymáshoz. Ahol összeérnek, ott alakulnak ki anyagsűrűsödések (vagyis galaxis clusterek), máshol nagy űr marad csak (clusterek közötti űr).
A tudósokat nem mosta le a színről ez az új modell, a legtöbben kételkednek, de az azért figyelemre méltó, hogy az inflációs bigbang elmélet kiagyalója is azt mondta róla, hogy érdekes, de nem hisz benne, de persz nem kizárható.
Megéri elolvasni, szeritnem nagyon jó cikk, nálam sokkal jobban leírja a dolgokat az újságíró.
Imádom az ilyen cikkeket, tök sokat lehet rajtuk gondolkozni... ha tudtok ilyet, akkor lehet küldeni még. :-)