Tegnap délben, amikor hazarohantam a japáncuccom feléért (ami otthon maradt) kiterveltem azt a gaztettet, hogy este japán után meglátogatom kedvesemet, és ő jól meg fog lepődni. Hallgattam mint a sír, és készültem a cselszövésre, szerencsére a bátyja elvitt kocsival, úgyhogy egészen gyorsan odaértem, és a meglepetés valóban hatalmas volt. :-) Kedvesem megint az "olyan izé vagy" többszöri ismételgetésével próbálta elrejteni a mosolyát, viszonylag kevés sikerrel. Én meg őszinte ember vagyok úgyhogy teljesen elégedetten vigyorogtam.
Egyébként a japán jó volt, most vettük a "A toll az asztalon van." szerkezetet.