Ma színházba fogunk menni kedvesemmel, úgyhogy szépen fölöltözve, öltöny meg nyakkendőben állítottam be a munkahelyemre... kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz; nyáron nem érdekelt, hogy mit gondolnak, de most hogy itt vagyok tartva, kicsit zavart. Főnököm arca kissé elborult, amikor meglátott... de nem szólt semmit, viszont hegyezte a fülét, amikor kollégám kérdezte, hogy csak nem színház. Én meg mondtam, hogy de. Erre megnyugodtak a kedélyek. :-)
Utána este hazakísérem kedvesem... pedig azt hittem, hogy ma nem kér kíséretet, mert szombat reggel utaznak el, és akkor útban lennék, meg ilyenek. De mégis kér, én meg örültem neki, mint egy gyerek. :-)
Meg még most is örülök. ;-)
Ja, és csapunk egy jó kis Szerájos lakomát is még színház előtt. :-D Már készítem a gyomromat, hogy milyen finomságokat fogok lakmározni! :-P