Eltelt. Örülök, és sajnálom egyszerre. Utálom az ünneppel járó felhajtást, a tömeget, a szaladgálást. Ugyanakkor szeretem látni az örömöt a szemekben és arcokon, ami mutatja, hogy talán eltaláltam egy-egy ember vágyát vagy ízlését.
Úgy tűnik hogy kezdek fölnőni, mert ajándékot egyre kevesebbet kapok. Kedvesem volt eddig az egyetlen, aki kicsit gondolkozott rajtam, és vette a fáradtságot, hogy kitaláljon nekem ajándékot. Jól sikerült: kaptam tőle egy szép bőr pénztárcát. Jó sok zsebbel :-). Meg egy babazoknit is, gondolom mobiltartónak vagy dísznek. (nem azt jelenti, hogy kedvesemmel ketten már hárman vagyunk, még mielőtt valaki félreértené ;-)) Meg Raffaellót is. Meg hatttalmas adag kaját. :-) Meg egy meghívót is, ugyanis megyünk megint színházba; holnapután Nóra a Vígszínházban. Anyósjelölttől kaptam egy hatalmas takarót, ami nagyon szöszöl, de hihetetlenül selymes tapintású. Annál már csak Kedvesem bőre a selymesebb... Unokatesómtól kaptam egy üveg pezsgőt, meg egy tábla csokit.
Ennyi. :-)
A fontosabb dolgokat már leírtam :-), mármint hogy mit kaptam... de azért leírom, hogy ezekhez hogyan jutottam hozzá:
Csütörtök este levonatoztam apámhoz Szolnokra. Ott aludtam (vacsora: káposztáshús), majd másnap reggel földíszítettem apám karácsonyfáját, aztán irány Tiszabura (istenhátamögötti csigányfalu, ahol a magyarok már csak 5%-ot tesznek ki, és azok átlagéletkora is kb 40 év). Odaértem kb fél kettőre, rövidesen befutottak unokatesómék is. Karácsonyfadíszítés, ebéd, ajándékosztás, unokatesómék el, lefekvés (közben folyamatosan evés), felkelés, sokat evés, délután busszal vissza apámhoz Szolnokra. Apámmal még elszaladtam azt unokatesójához, ott is karácsonyi hangulat, aztán vissza, alvás, hajnalban kelés, vonat, és már haza is érkeztem Pestre, ahol gyors ajándékcsomagolás után vonatozás kedvesemhez. Ajándékátadás, kajálás (kedvesem banános pudingos tortája isteni!), TVnézés, beszélgetés, alvás, reggel elszabadulni nem tudás, de aztán mégis, délre beéérés munkahelyre, dolgozás (semmi kedv), este szabadulás, végrehazaérkezés. :-)
A végeredmény: gyomorégés (Vasárnap nagyon, később kevésbé), és 3 vagon kaja. (6 rúd bejgli, rakat aprósüti, húsok, köretek, káposztáshús 2 üveggel, sok alma, körte, el vagyok látva nagyon)
Itthon meg várna a munka, már megcsináltam a villanykapcsolót, kellene mosogatnom, mosnom, de én most játszani fogok. Mert nagyon szeretnék már. Mert nagyon hiányzik! Úgyhogy most játszani fogok...
Mindjárt :-)