Egész kellemes japánórám volt megint. Sikerült egy olyat beszólnom, hogy az egész csoport feküdt a röhögéstől, vagy fél percig. Katakanával az volt leírva, hogy Supezaru. Kérdezte a tanárnéni, hogy az vajon mi lehet? Gőzöm nem volt, a legjobb ötlet amit be is nyögtem jó hangosan a "szuperzsaru" volt. A hatás leírhatatlan... Egyébként special [szpesöl]-t jelent.
Kedvesemmel és Lichttel pedig voltunk a közelükben megnyílt vendéglőben vacsorázni. Kellemes nyársas csirkés burgonyafánkos dolgot ettem, és szerintem én választottam a legjobban. De ezzel szerintem nem fog mindenki egyetéretni.