Tegnap volt télapó. Nem is innen kezdem a mesét, inkább a Szombattól. Még péntek este lejutottam Kisújszállásra, és ott aludtam. Szombat reggel korán (6:30 körül) kelés, reggeli, és irány Románia. Egész gyorsan odaértünk, még 100km sincs a határ. Jól bevásároltunk, anyám sokmindent akart nekem venni, és én nem álltam ellent. Legalább letudta a karácsonyi ajándékot irányomban. És az nagyon jó. Szép cuccokat vettünk, kaptam kabátot, cipőt, nadrágot pulóvert, kesztyűt. Szóval ki vagyok ruházva jól. :-)
Este nem maradtam sokáig, már 9-re itthon voltam pesten, és készültem a másnapra; mozi, meg kedvesem. Sajnos este (mint ahogy számítottam is) kedvesem lelkiismerete beszólt, és nem engedte, hogy Nojácska mozizzon, én meg egyedül nem akartam, inkább otthon húztam az igát, sok dolgom volt, inkább azt csináltam. Kimostam, teregettem, ilyenek. Voltam szavazni is, de semmi értelme nem volt, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, mert olyan, mintha nem is mentem volna. teljesen fölöslegesen mentem el. Ha teszek az egészre, elértem volna egyel korábbi vonatot, és 1 órával többet lehettem volna Nojácskával... sokkal értelmesebb lett volna.
Kedvesemnél olvastam, dolgoztam, ő meg tanult sokat., és ők is voltak szavazni. Persze este ottragadtam, reggel meg tele volt a cipőm mindenféle jó dologgal, telecsempészte télapó-kedvesem minden jóval. :-D Gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, nekem is kell ilyet... ezért hétfő este én is jól meglátogattam kedvesem, és vittem neki finomságot, és papucsot. :-D Szőőőőrös, feketebirkás papucsot. :-D. Nagyon örült neki, és ott is ragadtam náluk. :-D
Ma reggel onnan jöttem dolgozni... lassan már aluni sem járok haza :-D... és ez nagyon jó dolog. Legszívesebben ma is mennék... de tudom, hogy nem szabad. Vagy talán mégis szabad? :-D
Hmmm... oda húz a szívem.