Mivel szombaton galádul megleptem kedvesem, de úgy hogy álmában sem gondolta volna, ezért úgy gondoltam, hogy a legkevésbé hétfőn számítana rám. Ezért a szokásosabbnál is galádabbul hétfőn is meglátogattam. Mivel télapó is volt, meg kedvesem későig dolgozott, ezért a terv (és a megvalósítás is :-P) a következőképpen volt: a cégtől lelépek időben, gyorsan hazarohanok, felpakolom ami kell, elszaladok WCC-be, hogy jól vegyek még pár apróságot a csomagba (útközben eszembe jut hogy anyósjelöltnek is kell), aztán fel a vonatra, ami csak Vácon áll meg, úgyhogy sétálhatok vissza. De sietni kell, mert kedvesem rövidesen hazaér, és még előtte el kell rendezni a dolgokat. Odaérek, szerencsére még kedvesem előtt, anyósjelölt kap ajándékot, én meg bevackolom magam kedvesemhez, és várok. (közben lenyúlom kedvesem által reklámozott Digitális erődöt, és elfoglalom magam). Kedvesem befut, szerencsére nem tud semmit, és édesanyja nem szól neki, úgyhogy mit sem sejtve följön, majd az ajtóban ledöbben, nem tudja hogy sírjon vagy nevessen... majd úgy dönt hogy akkor most mindkettő... és úgy nevet nekem, hogy a könnye is kicsordul. :-D Én meg gondolatban jól megveregetem a vállamat, ez jó mulatság, férfi munka volt :-P. (ja és nagyon örült a dolgoknak amit kapott, hiába... jó dolog ha édesszájú, mindig meg lehet lepni mindenfélével)
A legjobb dolog úgy meglepni egy lányt, hogy teljesen váratlanul éri. :-) Újból igazoltam ezt az elméletemet.