Nagyon jó napom volt tegnap. Elmesélem, nem menekültök. Reggel a kellenténél később ébredtem Kedvesem karjaiban... és az ilyen karok nagyon marasztalóak tudnak lenni, úgyhogy csak a 8:20-as vonattal tudtam eljönni Vácról. Sajnos már olyan korán, de várt a munka :-S. Egyenesen oda mentem, és 1-ig ott húztam az igát. Utána hazarohantam, hogy átöltözzek, megszépüljek ;-), és öltöny-jópasi szerelésben rohanjak vissza dolgozni. Este ugyanis Kedvesem karácsonyi ajándéka történt, mert ezt a színházat kaptam tőle ajándékképpen.
Nóra, ez volt a darab címe. Ibsen híres (a művelteknek, de én nem voltam az, nem hallottam még róla) művét kaptuk Eszenyi Enikő hihetetlen főszereplésével. Ilyen jól én nem is tudom mikor éreztem magam színházban, a darab teljesen magával ragadott, és és és... El sem tudom mondani, mennyire tetszett. Nem is mesélek róla többet, nézzétek meg. Az biztos, hogy Eszenyi Enikő a kedvenc színésznőm lett tegnap este.
Nem feledkezhetem meg Kedvesem másik meglepetéséről sem, mégpedig a különleges ruházatról, amivel kedveskedett nekem. Egy piros színű selyem kínai fölsőt viselt (nem találtam meg a neten a nevét. Blúz. Példa. Csak kedvesemnek nem teljesen levágott a ruha ujja, hanem Picit hosszabb.) és elmondhatatlanul csinos volt benne. Fekete blézer és piros kínai ruhácska... elállt a szavam, és a lélegzetem is. Kár hogy nem készült róla fotó. De az is biztos, hogy örökké emlékezni fogok rá. Felejthetetlen emlék.
Holnap szilveszter. Még nem tudom mit fogunk csinálni, mivel Giant felesége kicsit... negatívan áll a dolgokhoz, úgyhogy (megint) a saját kezembe kell vennem a dolgok intézését. Pedig olyan jó volna, ja egyszerűen valaki meghívna magához, és kész. De most keresnem kell valami helyet, ahol még van hely, és tudunk szórakozni. Ki van závra, hogy találok jó helyet, de ki tudja... este végig kell járnom a várost, és próbálkozni. Tipikus én féle hozzáállás: nem hiszek benne, de mindent megteszek érte, hátha mégis. :-)
Nademostmár munka...
De jó volt tegnap... meg ma reggel is... hmmm....