Tegnap este kedvesemmel ki akartam mozdulni. Mivel a moziben nincs egyetlen film sem, ami az elviselhető kategóriáink metszete lenne, ezért magamra vállaltam az esti program megszervezésének hatalmas felelősségét.
Keresgéltem Medwe honlapján valami használható étterem után (étteremmel nem lehet semmi gond, mindketten szeretünk enni :-)), de amit találtam az vagy messze volt, vagy drága volt, vagy esetleg mindkettő.
Ezért eszembe jutott, hogy milyen rég voltunk már a Sir Lancelotban. Az emlékek mindenképp pozitívak, úgyhogy nem nagy kockázat. Gyorsan foglaltam asztalt, és japán után mentünk is.
A következőket nem időrendben citálom, hanem ahogyan eszembe jut, mert volt egy pár élmény. Mindketten ettünk levest is és másodikat is, tekintélyes adag volt mindkettő (persze én választottam jobban... cipóban szervírzott sajtos hagymaleves, és mézes diós csirkedarabos dolgok), megenni teljesen nem is sikerült, viszont hihetetlen finom volt. Nojácskának is csillogott a szeme nagyon, pedig csak én boroztam. ;-)
Ami viszont felejthetetlenné tette az estét, az a közben tartott músorok voltak... előző alkalommal talán kicsit korán voltunk, mert én nem emléxem hogy lettek volna hasonlók, de most nagyon ott volt.
Láttunk erőművészt, aki azzal kezdte a produkciót, hogy egy (vendég) lányt emelt a feje fölé, majd volt hastáncos lányka, aki szintén nagyon jól rázta amit kellett, a végén már olyan ügyesen csinálta hogy az állam leesett (és igen csinos is volt o:-) ). Utána kardos, vívós, lányrablós jelenetet is előadtak nekünk, és ami a legjobban Nojácskának tetszett, a tűznyelő pasi is hatalmasat alakított. Persze a "szokásos" featúrák most is megvoltak, így a kézzel evés, és a fölszolgáló lányok férfi szemnek igen előnyös ruházata igen jó hangulatot teremtett, és el ne felejtsem a kétszemélyes élőzenekart, aki autentikus reneszánsz zenével szórakoztatott minket... szóval akárki akármit mond... a Sir Lancelot szerintem továbbra is csillagos 5-öst érdemel. (mindemellett a számla összege meglepően alacsony volt, legalább másfélszeresére számítottam). Ha lehetne 6-ost adnék rá, de csak 5-ig terjed a skála.
Ha még nem voltál ott, vagy régen voltál, akkor mindenképp kipróbálásra érdemes.
Végpoén: a friss levegőre áhítozó, az étkektől kissé elnehezült, éppen távozó vendég számára a lovagi ruhába öltözött (kapu)őr igen meglepő tud lenni, amikor szívélyesen elköszön. Nojácska majd elesett a meglepődéstől, hogy a "szobor" megszólalt. :-D