Kedvesem ezen a héten nálam lakik. Mindez azzal a hátsó szándékkal történik, hogy szép lassan hozzászoktassuk a szülőket és családtagokat, és persze minket magunkat is, hogy a másikkal együttélünk, és ezért el kell viselni őt (is). A szülőket azért hogy ne legyen közfelháborodás később, amikor esetleg szeretnénk kipróbálni a teljesen együttélést, minket meg azért, hogy amikor összeköltözünk, akkor ne egyszerre zúduljon ránk a másik összes aprósága, ami csak együttélés alatt jön ki. Így van idő összecsiszolódni, és talán mélyebb karistolás nélkül megússzuk egymás betörését.
Eleinte persze az újdonság varázsa elfedi ezeket az említett apróságokat, de majd lassan emeljük a "dózist".
Tehát ezen a héten Nojácska nálam van, ezért nagyon boldog vagyok, és a szokásosnál kevesebbet késem a munkahelyről. ;-)
Egyéb kommentár: ma japánóra, és reménykedem hogy ügyes leszek.