2 héttel ezelőtt leadtam a fülhallgatómat a szervízbe, mert kitört egy kis darabka abból a műanyag "babszemből", ami összetarja a fülest a kábelek elágazásánál. Azt mondták 2 héten belül fölhívnak, és megtudom mi van. Persze nem hívtak, úgyhogy reggel én csörgettem föl őket. Közölték, hogy megérkezett a cserejegy, fáradjak be érte. OK. Befáradok érte, mutatom a munkalapot, amit adtak, mire mondják, hogy naccerű, fáradjak át a szervízbe, mert itt nem tudnak tovább segíteni, majd megmutatják az utat. Út megmutatva, odatalálok. Le a lépcsőn, be, újra elmond monológ, a fiatal srác írkál nekem, kapok másik papírt (írjak alá), azzal fáradjak el a vásárlás helyére. OK, (munka után) elfáradok a WCC-be, média márkt. Sejtem, hogy nem lesz egyszerű, először információ: fáradjak el a vevőszolgálatra. Vevőszolgálat: papíromat beveszi, ad másik 3 papírt (írjak alá). 3 másik papírral elindulok, de azért megkérdem, hogy bármit lehet-e vagy csak ugyazt. Bármit lehet. :-) Naccerű. Befáradok a boltba. Nézek körül... nincs amilyen nekem volt. Erőltetem a szemem, megtalálom (1db volt már csak egy tök más helyen, a cimkéken még az ára sincs kiírva sehol). Pénztárhoz gyorsan (kezd már elegem lenni): fáradjak el a mittoménkihez aláíratni a cserelapot. Elfáradok oda is, aláíratok, visszafáradok. Nem kell fizetni semmit, ugyanaz az ár, Kérdezem a pénztárost: -Vevőszolgálat? -Vevőszolgálat. Elfáradok a vevőszolgálatra megint. Adok papírt, pecsét, aláírás.
Ééééés máris enyém újra. Így a végére... kicsit elfáradtam. :-S
Milyen egyszerű is volt. Az egyetlen szerencséjük, hogy minden ment mint a karikacsapás.