Tegnap este kedvesemmel összeszerveztük, hogy találkozunk, és megyünk ikea-ba. Nojácska akart venni nekem állólámpát (nem tudom miért szerintem nem kell, de Ő a lány, jobban ért hozzá). Állólámpát ugyan nem, de szekrényfogantyúkat találtunk (már elöregedtek a régiek, egymás után törtek le). Hazaérés után (az én unszolásomra kicsit benéztünk a Média Marktba is, úgyhogy már jó fáradtak voltunk, és állítólag nagyon szörnyű voltam) jól neki lett esve a fogantyúk fölszerelésének, és kb éjfélre föl is küzdöttem mind a 12db-ot. Most tök fájnak az ujjaim, és a csuklóm is, mert én nem vagyok ehhez hozzászokva (és sokat kellett faragni is, mert nem csak annyi volt, hogy kiveszem a régit, fölteszem az újat, gyakran nem jó helyen voltak a lyukak). Eközben kedvesem is dolgozott, (és előtte is, akkor takarított) nagyon szép rendet varázsolt a szobában, és mindehhez hozzáadva a tegnapelőtti elmosogatásomat (igen, én elmosogattam), már egészen lakás kinézete kezd lenni a helynek ahol lakom. Még van 1-2 dolog amit meg kell tennem (inkább 3-4) és teljesen elégedett leszek.
Szóval fájnak az ujjaim, de legalább van látszatja hogy csináltunk valamit. Elégedett vagyok.
Most pedig vissza emailírni, mert úgy döntöttem hogy elkezdek levelezni az autókat hirdetőkkel, és elindítom az autóvásárlás project következő fázisának bevezető actionjeit is. (és holnap megyek vezetni tanulni is. kora reggel... grrr, 5-kor van kelés )