Azért nincs mert nincs.
Az eddigi hetem tök jó volt. A project, amin dolgozom kicsit furi... nekem tök jó munkám van, szeretem. Most értem haza Vácról... nem szeretném értékelni, hogy tetszett-e, vagy sem. Kedvesem mutatott lábtyűt, ami = ujjas zokni. Nagyon csini volt. :-) Folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy Kedvesemnek a mostani iskolai hajtása miatt felmentése van, és nem fogom a nagyon szükségesnél jobban piszkálni, ezért is nem értékelem inkább a ma estét. Az ember azért boldogtalan, mert elvárásai vannak. Ez egy közhely. (de mivel én találtam ki, így érzelmileg kötődöm hozzá, nézzétek el nekem.) Próbálok úgy élni, hogy senkitől ne várjak el semmit. De nem tudok túllépni a saját árnyékomon (újabb közhely), és én is ember vagyok (ez már a 3.). És nem is régen jöttem rá erre, még nem sikerült magamból kinevelni. (Ez viszont szabadkozás, és a lelkiismeretem tisztára mosása.) De mindezeket tudva sem tudom nem szarul érezni magam, ha valami nem úgy alakul, mint én szeretném /szerettem volna. Hiába... van még mit dolgoznom magamon. Szar kedv -> comment off.
|