... ami csúnya dolog, hogy kedvesem tegnap este japán után olyan finom gyümölcsös-sajtos hússal várt engem, hogy hihetetlen. Nagyon belaktam belőle. Arany életem lesz ha ő fog főzni rám mindig... (már csak pár dolgot kell vele megszerettetni, amit én imádok, de ő sajna nem. Ilyen pl a lecsó (amit fiatal koromban egyébként én sem szerettem). Rosszabb esetben meg kell tanulnom csinálni olyat.)
A japánról sem meséltem... de arról csak azért nem, mert magamat ismételném: nagyon nem ment. Egyre jobban érződik, hogy ahova becsatlakoztunk, az a társaság már 3 leckével előrébb tart mint mi, és ezért sok SOOOK nyelvtani hiányosságunk (is) van. :-S Zsozsó is közölte, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy inkább ide jött és nem a 3-as csoportba, mert még neki is kínai (izé japán) néha amit a többek már vágnak. Megkaptuk azt a kanjilistát is, amitől fogunk tovább haladni. 50 kanjit kellene tudni. Én ebből tudok kb 30-at, meg még néhány másikat, amiket meg még a csoporttársak nem vettek. Szóval lesz mit csinálni a hétvégén.