Még most is benn dekkolok. Reménytelen, és már mondták nekem, hogy a hétvégém is oda. :-( Szörnyű, így nem tudok találkozni Nojácskával, és nem tudom belesuttogni a fülébe, hogy... (ez az én titkom, hogy mit). És ez kiborító. Jól mondta a nagyfőnök egyik szövegében... aki sikeres akar lenni, annak nem kell család. :-( De én inkább családot akarok, én abban látom a boldogságom. A siker... az elmúlik, és csak irígységet szül... a család az viszont otthont. De nem lehet elválasztani a kettőt sajnos. Ha nem vagy sikeres, akkor nem tudod eltartani a családod, tehát nem is lesz... de ha nincs családod, könnyebb sikeresnek lenni, és akkor viszont lesz családod. :-D jó mi?
Beszélgettem ma este Pitcsodával, hogy szabad-e reménykedni az életben, avagy nem. Én váltig állítottam, hogy a remény boldogtalanságot szül, hiszen az ember csalatkozik. Ő viszont azt mondta, hogy a remény jó, és bevállalja a szomorúságot is a remény nyújtotta illúziókért cserébe. Nem tudom, lehet hogy igaza van. Nekem túl sok negatív tapasztalatom volt az életben, nem tudom elfogadni az álláspontját. Ha reménykedsz, csalódsz. Ha csalódsz boldogtalan leszel, sokkal inkább boldogtalan, mint annak előtte voltál. Rádvetül a boldogság fénysugara, épp csak megérint... megérzed, mint tavasszal az első napsugarat a fák. De az életben legtöbbször nem a kivirágzás, és teljes fényár következik, hanem a csalódás. Ha nyugodtan, és remény nélkül kivárod a dolgok végét, a boldogság akkor is megtalál szerintem. A csalódás hideg árnyéka nélkül.
Uff, én beszéltem.