No... ide is eljutottam végre... ledokumentálom a hétvégémet.
Szombat reggel mentem a 7:00-s ICvel Miskolcra, egy évfolyamtársammal, és a menyasszonyával. (épphogy elértük... szemét 24-es sofőr, olyan rohadt lassan ment, hogy hihetetlen...) Édesanyám Füzesabonyban szált fel, és így 4-en értünki Miskolcra. Kb 9:30-ra ki is értünk az Egyetemvárosba, ahol elkezdtük keresni a velünk foglalkozó hölgyet... persze nem volt sehol. Beültünk a büfébe, elvégre még eléggé soká kezdődik a műsor... gondoltuk. Időközben odaért unokatesóm, és nagybátyám is. 10 felé kezdett gyanús lenni, hogy sehol senki, jobban utánanéztünk a dolgoknak, és kiderült, hogy 9:00-kor volt egy eligazítás nekünk, amiről senki nem szólt, a nekünk küldött levél legalján egy apróbetűs részben volt róla szó. :-( Nem volt belépőnk, nem volt a vendégeinknek belépő, semmi. :-( Minket sem nagyon akartak beengedni, akik diplomát kapunk. Nem baj, beküzdöttük magunkat, vissza kellett tetetni magunkat a névsorba, mert már ki akartak húzni, találni kellett helyet a vendégeimnek, mindezt igen rövid idő alatt. :-( Nagyon nem szerettem. Végül minden elrendeződött, nagyüzemben lenyomtak minket, soksok diplomát kiosztottak, volt kisebb műsor (egy srác, meg egy fiatal lány énekelt, meg egy kisebb zenekar játszott nekünk), kiosztották a mindenféle okleveleket, elismeréseket, címeket, aztán kivonultunk.
Ezután a Kemenczés Vendéglőbe mentünk, ahová sikerült asztalt foglalnom, még az osztó előtt. Ettünk egy jót, és elindultunk, nagybátyámmal, a lányával, és édesanyámmal együtt. Füzesabonyban átszáltam anyámmal az ő kocsijába, és onnan mentünk TBurára. Az nem egy jó hely. Viszont rossz... amit leginkább nem szerettem most benne, az az volt, hogy nincs mosdási lehetőség, elfelejtettem vinni fogkefét, és piszkos cipőt is. Továbbá nem lehet semmit sem csinálni, csak TV-t nézni, és az meg nagyon unalmas. Másnap viszont nem bírtam tovább, kértem anyámtól valami ruhát (csodásan néztem ki, Aurórás XXL-es póló, női nadrág, és kínai vászontornacipő. 37-es volt, emiatt még most is fáj a lábam. Nekem 41-es.. de csak ilyen cipő volt. :-( ) De itt volt az egyik jó dolog a hétvégén: nagymamámnál sok málna van, és mivel senki nem szedi, így rengeteg van. Szétmálnáztam magam, annyit ettem, hogy még délben sem voltam éhes :-) Meg ribizlit is ettem.
Vittem fényképezőgépet is, úgyhogy amikor meguntam a málnazabálást, csináltam soksok szép képet... majd lehet hogy teszek fel párat, ha már rendbetettem a galériámat. :-)
Délutánra megjöttek unokatesómék (ugyanaz, aki Szombaton volt a diplomaosztón), ettünk, beszélgettünk... stb.
Már indulás idő volt, amikor történt a másik jó dolog: találtam egy pici sünit. kb akkora volt, mint egy közepes méretű alma, és semmi halálfélelme nem volt, lehetett simogatni az orrát, meg a lábát... és csak bámult, meg szagolgatott, meg mászkált mindenfelé... olyan aranyos volt, hogy hihetetlen... pici csillogó szem, hegyes ormány. :-) Róla biztos teszek fel képet, mert lefotóztam soxor, és még filmet is vettem fel róla. Olyan aranyos volt!!! :-)
Mikor hazaértem, kiderült, hogy édesanyám orvul megtömte a táskámat, és egy egész korong sajtot csempészett bele... :-) azért volt olyan nehéz... meg a soksok hús, és egyéb kaják miatt. De a sajton lepődtem meg leginkább.
Tervek: be kell szereznem néhány cuccot, hogy ha megyek anyámhoz, akkor ne kelljen ilyen ruhákban császkálnom, mint most. Azaz legalább egy piszkos cipőt, hosszúnadrág, pár pólót el kell oda juttatnom. :-)