ÉÉÉs igen. Zolka megint bent csücsül a munkahelyén. Nem mintha nem lenne jobb és érdekesebb dolga, dehát meg lett mondva: ma pakoljuk össze a csomagot, amit megkap az ügyfél. Erre mi van? Én sem kapkodtam el a beérést, 11 is volt, mire itt voltam, de sehol senki. Egyetlen elérhető munkatársam, aki mellesleg végigdolgozta az éjszakát sem jön be. Miért érzem úgy, hogy megint én vagyok a palimadár? :-
Viszont a jó hír, hogy kedvesemmel egészen rendeződni látszanak a dolgok. Mióta megbeszéltük, hogy mi van, azóta csak vártam, hogy engedjen a feszültség... és ez tegnap este volt először érezhető. Mindenképp pozitívnak tartom.
Nincs nyitva semmi. Még mindig nincs nyitva semmi. Útálom a nemzeti ünnepeket, amik szombatra esnek. Nem is tudom ki mondta, talán Pitcsoda, hogy van olyan ország, ahol az ilyen hétvégére eső nemzeti ünnepeket megtartják az előtte levő pénteken vagy hétfőn. Mennyivel humánusabb hozzáállás. :-) Mivel én rabszolga vagyok, így benn kell güriznem a gyárban, és nem tudok elmenni vásárolni, mert amikor tudnék, akkor zárva vannak az üzletek, mert mindenki örül, hogy ünnep van. Csak én nem. (És még kedvesem sem láthatom ma)