Egész hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára nyígtam. Hát most megint fogok. :-( Lehet mondani, hogy az utóbbi fél év legszarabb napja volt a mai, amit "végig élvezhettem". Köszönhetem legközelebbi családom hathatós együttműködésének, apám és anyám népszerűségi indexe a béka segge alól még sokkal sokkal lejjebb csúszott. Van erre egyeltalán hasonlat, hogy hova lehet még onnan lejjebb kerülni? Nem mondhatom el a részleteket... de ha én ilyenre valaha akár csak gondolni merek valakivel kapcsolatban, az biztos, hogy öngyilkos leszek :-(. Most olyan mélységesen szégyellem magam szüleim miatt. Most őszintén, az embernek a szüleire föl kellene néznie, nem? Olyannak látni őket, amivé ő is válni szeretne... példaképnek tekinteni. Hogy tekintsek valakit példaképnek, aki(k)nek a tettei undorítanak, és amit megvetek? És még nekem kell szégyellem magam helyettük.
De eddig elég volt elbírni szüleimet magukban. Legalább "csak" nekem jutott ki a jóból, a tágabb családi kör személélő és kibic volt, náluk úgyahogy rendben ment minden. Ma, vagyis már régebben de mostanra forrta ki magát, ez is összeomlóban. A lavírozásnak meg, hogy senkivel ne legyek haragban, de ne is oldódjak föl senki oldalán az lesz a vége, hogy család nélkül maradok. :-( 3 szék között a földre. :-(
Kedvesemmel sem találkozom holnap, tanulnia kell.
Inkább hallgatok tovább nagyon hangos zenét, hogy lekiabálja a gondolataimat.