Majdnem 8 volt ma, mire hazaértem a szokásos karácsonyi bevásárlókörútról. Eredmény: 3 könyv (1 nekem! :-D), meg 4 egyéb ajándék. Nem írok konkrétumokat, mert még előfordul6, hogy azok olvassák, akik kapni fogják. Ezzel elértem, hogy gyarkorlatilag már csak Apámnak kell vennem valamit, és mindenkinek van.
Útálok hazaérkezni így; üres és hideg lakás, sötétség, csend. Pedig megszokhattam volna már, egyke vagyok, és egyébként is lassan 4 éve tök egyedül élek. De mégsem bírom elviselni, rossz érzés. Senki nem vár, senki nem néz fel, amikor megjövök, senki nem veszi melegebbre a kályhát előttem, és senki nem mosogat el helyettem ^^'' (félreértés ne essék, utóbbi zavar a legkevésbé). Remélem nem tart már soká.
Voltam ma fodrásznál. Nagyon jól elbeszélgettem a fodrásznőmmel, illetve valójában ő beszélt, én meg hallgattam, és néha kérdeztem. Eleinte furcsa volt, hogy olyan sok mondanivalója van, de utána már tetszett, hogy kérdezek, és milyen bőven válaszol. 10 percet ha beszéltünk, és mégis annyi mindent megtudtam róla... Utána olyan jól éreztem magam, hogy csak na. Az a "valakivel jót tettem" őszinte érzése, ami olyan melengető, és senki másnak el nem mondható. Nagyon tetszett.
Furcsa dolgot vettem ma észre magamon: kezdem megunni a kínai kaját. Az utóbbi fél évben bármikor képes lettem volna kínait enni, naponta 3x, a hét minden napján. De most mintha próbálnék kibúvót keresni, hogy hol lehetne máshol ebédelni. Sajnos anyagilag a kínaival járok a legjobban, így még párszor fogok arra járni. (és a sült banánt sem untam még meg... sőt. :-P) Lehet hogy csak másik kínaiba kellene járni egy ideig.