Megvolt, meglett, 4-es, útálom a tanárokat, kegyetlenül rosszul érezttem magam tőlük. Nagyjából így lehetne összefoglalni az érzéseimet az egészről, Az előző diplomám után is olyan keserű voltam, hogy az hihetetlen, és az is a tanárok miatt. Helyesebben 1 tanár miatt. Most is ugyanúgy a szakdolimba kötöttek bele mint előzőleg. Miért van az, hogy más munkáját akkor is értékelik, ha fele annyit sem fektetett bele, és sokkal rosszabbul védte meg, én meg kitehetem a lelkem, akkor is belémkötnek.
De elég volt. Innen üzenem a rohadék szemét tanároknak, hogy SOHA TÖBBÉ nem lesz esélyük sem, hogy szívassanak. Soha többé nem fogják elvenni a 7végéimet, sem a pénzemet. (LOL: mivel fejezték be most is szemét rohadékjai?: "Ne feledkezzenek meg a Miskolci Egyetemről később sem, és ha lenne lehetőségük, minden adományt szívesen fogadunk." DÖGÖLJETEK ÉHEN! Én egy fillért sem fogok adni nektek. Letagadom, hogy nálatok végeztem. A tanításotok szart sem ér. Már kifejtettem, hogy SEMMIT nem tanultam. De így elvenni a kedvem utána...)
Ezek után rohadtul nem érzek késztetést az ünneplésre. A legnagyobb ünnep számomra, hogy nem kell arra járnom többet... és kéjes érzéssel törölhetem le a winyóról az összes nyomát, hogy valaha nekem Egyetemre kellett járnom. (A legszebb: nekünk nem lesz diplomaosztó, mert mi félévkor végzünk, nekünk nem szerveznek (még jó, azt is velünk fizettetnék meg, mint most a diploma árát: 2300 Ft-t kellett kiperkálni... mintha a félévi 100 rugó nem lenne elég :-( ), tehát mi postán fogjuk megkapni... Érezzétek át ennek a nagyszerűségét. El vagyunk ismerve, tényleg okleveles mérnökök lettünk. Grrr...)
Szerencsére vége van... vége... (Zolka megynyugszik, kieresztette a fáradt gőzt, stb). Nem fogom magam rajta tovább húzni. (Csak a tehetetlenség...)
Ismeritek azt a történetet, hogy megy 2 szerzetes az úton, és elérnek egy kisebb folyóhoz, ahol egy prostituált szeretne átmenni. Az egyik felajánlja segítségét, és a saját nyakába ülteti (beleegyezés után :-) ) a nőt, átviszi a túloldalon, ott leteszi, és elválnak útjaik. A másik nem szól egy szót sem, egész úton, hanem amikor már esteledik, és majdnem elértek a kolostorig megkérdezi a másikat, hogy miért vette fel a nyakába a bűnös nőszemélyt, miért segített rajta. Mire a másik: "Én már régen letettem. Te miért cipeled még mindig?"
Azért meséltem el ezt a sztorit, mert egyrészt nekem nagyon tetszik, másrészt mert én is így fogok tenni. Iskolába jártam 20 évet 1huzamban. Ezzel lezártam ez. :-)
Ezzel kapcsolatban ennyit tudok mondani, kérem kapcsoljon ki...