Kezdeném a mesét a Péntekkel, annak is a délutánjával, amikor voltam edzeni.Naggyon jó volt, bár némi parára adott okot, hogy majdnem nekem kellett megtartani az edzést, de végül Pit kisírta, hogy jöhessen. Tök jó volt. :-) már alig várom a következőt.
A hétvégén nagyon gyorsan lassan telt. Gyorsan, mert lustiztam, és olyankor nagyon szalad az idő, és lassan, mert Szolnokon van, ahol semmit sem lehet csinálni, azzal meg nagyon lassan telik. Péntek este éfélre értem haza, aznap már szinte semmit nem csináltam. Mondtam apámnak, hogy megyek Görögországba nyaralni... semmit nem mondott, pedig szinte vártam, hogy le fog róla beszélni. De nem :-) Szerencsére.
Másnap játszottam szgépen, meg... igazándiból semmit sem csináltam. Ezért nem szeretek lenn lenni Szolnokon, mert semmit nem csinálok. Olyan sok mindenből kimaradtam így... lehettem volna Kedvesemmel, vagy mehettem volna haverokhoz, vagy akár csak itthon lehettem volna, az is többet ért volna. :-( De végülis pihentem egy kicsit. Szóval még tisztaszívből kritizálni sem tudom. Furcsa dolog ez.
Ja, és a szokásos apai "búcsúajándék" is megvolt: kellemes gyomorégéssel értem haza. :-D
Hiányzik Nojácska. Már ez a 3 nap nélküle is túl sok.
A mai napi programnak annak kellene lenni, hogy kitaláljam, hogy pontosan hova szeretnék nyaralni menni. És költségvetést csinálni. :-) Lehet hogy inkább elhalasztom holnapra. :-)