Következőképpen alakul nálunk általában a hétvégézés. Mondjuk hét elején, általában Hétfőn, legkésőbb kedden a főnök megígéri, hogy ezen a héten nem lesz hétvégézés, mert tök jól haladunk, és mindenképp kész leszünk a kitűzött céllal (ezeket már szinte nagy betűvel kellene írni). Lehet hogy már szerdán este kész leszünk, és akkor minden visszazökken a régi kerékvágásba... Aztán szerdán rájönnek, hogy szerdán kizárt, hogy kész legyünk, ezért módosul, a dolog péntekre. Ekkorra én már végigkérdeztem minden kollégát, és persze mindenki eskü alatt vallja, hogy ő bizony akkor sem jön be hétvégén, ha cigánygyerekek hullanak az égből, mert már mióta nincs hétvégéje, estébé estébé. Csütörtök este a főnökség átgondolja a dolgokat, és rájön hogy ég a ház, bizony be kell jönni a hétvégén is, mert ha Vasárnap estig nem érjük el A Célt, akkor hűdenagybajlesz. Péntek már ennek a szellemében telik el, a főnök végigjárja a futószalag mellet güriző melósokat, ki mikor ér rá... persze a default az mind2 nap a hétvégéből... de legalább az egyik. És a másikon is jó lenne legalább pár órát benn lenni. Persze. A végigkérdezett melósok fáradt beletörődéssel áldozzák újabb másfél napjukat A Célért. Beteg vagy hiányzó barátnő marad otthon, nekünk itt a futószalag, ahova be kell jönni. Eltelik a dolgos hétvége, kezdődik az újabb hét, és mivel tök jól haladtunk a hétvégén, most már biztos végzünk legkésőbb szerdán, és akkor minden visszazökkenhet a régi kerékvágásba.