Megnéztük Nojácskával a Pixar filmcsodát. Kedvesemnek nagyon tetszett, végülis nekem is egészen bejött. Azt olvastam róla egy kritikában, hogy nagyon hasonlít a Doc Hollywood-ra, ami nekem egyik kedvenc filmem, és sajnos/szerencsére tényleg nagyon hasonlít a két film. Sajnos, mert a Doc Hollywood igen magasra teszi a lécet, és azt a Verdák sajnos nem tudja megugrani, és szerencsére, mert a téma hálás és a tálalás is igen nagyon jó. A Verdáknak nincs mit szégyellnie, amit én igazándiból hiányoltam az hogy, valami (sokkal) több pluszt hozzon a Doc Hollywoodhoz képest. A poénok nagyon NAGYON ott vannak, az egyes figurák az elképesztő és a csodálatosfantasztikus határait verdesik, és szerencsére a szövegben és a karakterjellemekben vannak a poénok, nem olcsó helyzetkomikummal puffogtatják el a puskaport.
Összegzésként, aki nem látta/nem emléxik annyira élesen a Doc Hollywoodra (mint én), annak felhőtlen szórakozás lesz, aki viszont olyan mint én, annak be kell érnie egy baromi jó filmmel, erős "eztmárláttam" érzésekkel.
Ja, és maradj benn a moziban a végéégig. A vége az az, amikor már a betűk is lementek, nem az amikor épp elkezdenek menni. Nálunk a terem 80%-a kivonult az első adag poénhegy után, ami minden pixarmozi végén szokott lenni. De itt később is van egy snitt, ami megéri. :-D
(/me megvárta, pedig Nojácska már rágta a fülét hogy éhes.)
Jelentem a Szeráj még mindig csodafinom. Limonádé rulz, gyrostál mindennel roxorz, joghutos padlizsánsaláta über alles. :-)