Hát a tegnap igen érdekes volt. Az egész hétfő délután kezdődött, ebéd után elkezdett fájni a hátam jobb oldala. Gondoltam túl sokat ettem, majd elmúlik. Este viszont éhes lettem, de a hátam továbbra is fájt, és ez már üti egymást, nem lehetek éhes is és tele is a hasam. Éjjel igen rosszul aludtam, sehogy sem volt jó feküdni, mindenhogy fájt, úgyhogy aludtam kb 5 órát, a többit forgolódtam. Másnap már a munkahelyre beéréssel is voltak gondok, nem kaptam levegőt, és minden mély lélegzet után beleszúrt a hátamba a fájdalom. A furcsa az, hogy egyeltalán nem éreztem (és érzem) magam betegnek. Nem volt az a szokásos "hagyjatok békén, én most le akarok feküdni és kipihenni a bajomat" érzés, ami a legegyszerűbb megfázáskor is elkapja az embert. "Jól" voltam, és mégsem voltam jól. Szóval dél körülre már eléggé fájt ahhoz, hogy fölhívjam a biztosítót, hogy akkor én most elmennék dokihoz, mit kell tennem. A biztosítónál az emberek tök normálisak voltak, megmondták hova menjek, mit csináljak. Fölkerekedtem, elbaktattam (kiderült hogy kb 5 percre van a lakhelyemtől), kaptam számot, kikérdezett egy lány, aztán beljebb ültem, ott kikérdezett egy fiatal orvos srác. Gyorsan csináltak egy EKG-t (kaptam vagy 10 tappancsot mindenhova, este megvolt a szőrtelenítés , amikor leszedtem őket), aztán röntgent, aztán vért is vettek... a vérteszt eredményére várni kellett 2 órát. Összességében ott voltam majd 5 órát (nagyrészt vártam), és a vége az lett, hogy nem tudták megmondani mi a bajom. Az valószínű hogy nem veszélyes, úgyhogy a doki fölírt fájdalomcsillapítót (amit persze nem fogok venni), s mondta, hogy ha rosszabbodik, vagy nem múlik el 3-4 nap alatt, akkor menjek vissza. Ennyi.
De legalább elmondhatom, hogy vigyázok magamra, és ügyes voltam És legalább mostmár tudom hogyan is megy ez...