Végre van időm. Igaz csak egy kicsi, de legalább tudok mesélni egy kicsit.
Pl a tegnapi gyorspostot tudom kicsit bővebben kifejteni... egy részét kedvesemnél is el lehet olvasni, de azért én is leírom, mert ugye más szemszög, meg ilyenek...
Tehát az egész még szerdán kezdődött (lassan áttűnő kép, Zolka arcáról fölülről látva, amint Zolka éppen kódol szerdán)... szóval estefelé, már nagyon vártam kedvesem, aki jó időben meg is érkezett, és bár az évszakhoz képest kicsit lazán öltözött, nem fázott (nem kell miniszoknyára gondolni, egyszerűen csak a kabát hiányzott róla). Rögtön elindultunk a tánchely felé, és előtte beugrottunk a Dyonüsszoszba (szerintem így kell írni), hogy foglaljunk asztalt. Nem igazán voltam benne biztos, hogy az szükséges, de ha ilyen közel van, ártani nem árthat. Utána táncoltunk kedvesemmel. Véget ért a kezdő tanfolyam, már középhaladók leszünk, ha sikerül beíratkozni megint. Most kezdtük el tanulni a Mambót, ami nekem egészen bejött. Tetszett, van benne egy tök jó maciölelés, meg lányforgatás... tök jó :-)
Tánc után mentünk az étterembe. Akkor és utána derült ki, hogy miylen jól tettük, hogy foglaltunk asztalt, mert akkor már igencsak tele volt. Finom illatok, macsó pincérek és igazán étvágygerjesztő tálak fukároztak mindenhol. (az illatok nem futkároznak, de nézzétek el nekem) Leültünk, végignéztük az étlepot, és újból kétszemélyes tálat kértünk, plusz egy tzazikit, ami már elmaradhatatlan kelléke a görög ételeknek nálam. Nojácskával megbeszéltük nagy egyetértésben, hogy görögországba még akarunk menni. Én is szeretnék menni arra. :-)
Jól belaktunk, Nojácska kapott virágot is, én meg névjegykártyát, hogy teljes legyen az élvezet. Elindultunk Vác felé, metró, vonat, séta... persze úgy értünk oda, hogy nekem már nem volt vissza vonatom, így ott ragadtam.
Másnap reggel elkísértem Nojácskát gödöllőre, és megnéztem hova jár suliba. Most már tudom, hogy hova kell jönni elé, és hol tudom meglepni :-). Most már csak időt kellene rá szerezni, hogy meg tudjam lepni valamikor.
Utána visszasiettem dolgozni... időközben letelt az az időtartam, amit az egyik számítástechnikai bolt mondott, hogy mikorra tudnak nekem házat beszerezni. Írtam nekik emailt, semmit válasz. Fölhívtam őket telefonon... mondták, hogy ok, jött, mehetek érte. Küldtek utána mailt is. Este pitcsodával elsétáltunk oda (közben jót beszélgettünk), kiderült, hogy persze rosszat hoztak. Megkértem őket, hogy hozzanak jót. Ma (pénteken) írtam nekik levelet amiben elküldtem az általam vágyott ház linkjét is, amire persze semmi válasz nem érkezett. Fölhívtam őket, elmondtam bánatom, de még akkor is csak nehezen értette meg az eladó, hogy mi is a bajom a tegnap este mutatott házzal. Olyan értetlenek, hogy hihetetlen. Pedig küldtem levelet is. :-( Közben fölhívtam egy másik céget is, ott sem volt, írtam levelet egy harmadiknak (semmi válasz)... Hihetetlen, hogy ha az ember valamit kinéz, azt nem tudja beszerezni. És a legröhelyesebb, hogy ha közli, hogy neki csak és kizárólag az jó, akkor értetlenül bámulnak rá, hogy "Dehát ez is majdnem olyan" "Méééé nem jó ez is?". Semmi igényesség, semmi vásárlószeretet. És még a munkatársaim is értetlenül kérdezik, hogy "Az a baj, hogy lyuk van az elején?" Igen basszus, az a baj, mert én kinéztem egyet, és olyat akarok. Annyira bele van már nevelve az emberekbe, hogy ne olyat válasszanak, amit szeretnének, hanem olyat, ami van. Szinte nem is látják a korlátokat.
No kidühöngtem magam.
Új zenét hallgatok. Találtam a winyómon egy Cans - Beyond the Gates albumot (most tényleg találtam, nem tudtam hogy ott van), elkezdtem hallgatni, és eszméletlen jó. Most is csak az szól. :-)