Ez két post akart volna lenni, csak inkább összevonom. Aztán ha valamelyik felét elfelejtem, akkor majd 2 post lesz belőle mégis.
Néha átkozom Mátyás exkollégám nevét, aki volt olyan alávaló, hogy megmutatta nekem, hogy nem csak szörp, tea és ásványvíz létezik ezen a földön, hanem az ún. rostos üdítők is. Abból is a HóhesC Mineral Active nevű répalé, ami valójában nem tartalmaz répát (Én ezt persze ezt nem hiszem. Pont répaszíne van.). Ezzel a dologgal, és ennek a folyamányaként a többivel csak 2 gond van. Az első az, hogy drága. A másik az, hogy valamiért néha olyan durva gyomorégést csinál nekem, hogy aznap éjszaka keveset alszom.
A folyamány pedig az, hogy mivel Mátyásom segítségével legyőztem eme félelmetes korlátot (márminthogy csak tea meg szörp meg ásványvíz), onnan már én is képes voltam tovább lépni, mégpedig hogy másféle rostoslé is lehet finom... ugyanis a 2-ből ez a 3. és egyben legnagyobb probléma! Nem lehet azt mondani, hogy én most nem veszem ezt meg, mert drága. Neeeem... megveszem mert finom, és mert előre érzem, hogy milyen kellemes lesz amikor a cukros répalé lecsúszik a torkomon (tudom nincs benne répa (de szerintem van)). És akkor is, ha már az az utolsó 300 forintom. :-S
Összefoglalva vesszenek az összes drága és finom rostos üdítőlevek, de csak azután, hogy halálra ittam magam velük.
(Ja igen... a rostos üdítőből majdnem olyan gyorsan tudok rengeteget inni, mint tejből. Ami azt jelenti, hogy ha lenne rá pénzem, akkor naponta 4-5 litert is képes volnék elpusztítani. Szörnyű... (és képzeljétek el... 1 liter kb fél óráig tart, és utána bánatos szemekkel nézegetem ikeakék fél literes küblim fenekét))
Említettem már, hogy rákattantam a free letölthető zenékre? Szerintem igen. Találtam pár jót megint. Tessék Nectarine-t hallgatni!
Onnan is leginkább és legelőször Firestorm nevű embert. Hihetetlen jó.
Lassan már nagyon érik némi Auditorium frissítés... csak tessék kivárni.