Tegnap este elrobogtam kedvesemhez Vácra, és szinte azonnal indultunk is tekerni, mert már nagyon rég voltunk együtt és én mindig áradoztam róla, és neki is mindenképp kell jönnie, mert látnia kell azokat a szép helyeket, ahol én járok.
Szóval elindultunk, és most Visegrád irányába tekertünk... gondoltam még nyitva lesznek a büfék mire odaérünk, és majd jól befalok egy kolbászt... Sajnos nem értük el, pedig végig azért csorgott a nyálam, de azért eljutottunk addig. Kedvesemet teljesen széthajtottam, összesen 40.3km-t tettünk meg, és teljesen este volt már mire hazaértünk. A legfontosabb, hogy kibírta (egész kevés nyígással), pedig 40km nagyon sok másodikra. Úgyhogy le a kalappal előtte, nagyon ügyes volt, és nagyon kitartó. (és nagyon csinos is, nem is mertem nagyon elhagyni, nehogy valaki elrabolja...) Visszafelé az én bringámmal jött szinte végig, én meg az övével, úgyhogy újból megerősödött bennem az elhatározás, hogy kell venni egy normális bringát neki. Nem állapot, hogy 3 sebességet tud használni a 18-ból, és a féke is rettenet.
Nagyon jól éreztem magam Vácon, valami csudajó volt most. (még akkoris, ha tegnap délben ettem utóljára, mert Kedvesemnél vasszigor van, és nem szabad enni este, mert... mert csak)
De ma begovindázok... olyan rég voltam már ott, és mindenképp kell valami finom egészséges húsmentes kaját enni.