Tök jó. (most megint panasz fog következni, dehát erre "használja" az ember a blogját) Az otthoni gyár vezetősége kitalálta, hogy mivel elszámolták magukat az óraszámmal, ezért most +2 óra túlóra minden nap amit dolgozni kell. Vicces. Már csak azért is, mert ezt eredetileg nem akarták honorálni semmivel, sőt, még örüljünk, hogy nem lesz rosszabb (ezt útálom a legjobban). Mivel ezen nekem eléggé fölment a pumpa, gondoltam megbeszélem a főnökséggel a dolgokat. A beszélgetésről elég legyen annyi, hogy útálok felnőtt lenni, a gyerekeknek ami szívén az a száján. A végeredmény, hogy kaptunk nagy nehezen 1 nap szabadnapot a túlóráért. Igen, ha valaki jól tud számolni, akkor látja, hogy ez pont fele annak, amennyi alapból járt volna, de mind1, ilyen apróságon már ne akadjunk fel.
Az egésszel az a legnagyobb bajom, hogy: (és most hosszabb regény következik)
Adott egy munkavállaló-munkáltató viszony. Ez alapból magában hordozza az ellentétet, mert a munkáltató minél kevesebbet akar fizetni minél több munkáért, a dolgozó meg minél többet akar kapni minél kevesebb munkáért. Ezt az ellenérdekeltséget úgy lehet feloldani, ha a munkavállalót megfélemlítik hogy mennyivel lenne rosszabb még ennél is (neadjisten kirúgással fenyegetik), ezért a dolgozó félelmében dolgozni fog... csakhogy ez enyhénszólva nem tesz jót a morálnak. Annak pedig igencsak duva hatása van a termelékenységre... VAGY a másik megoldás, amit sajnos nálunk nem favorizálnak, hogy érdekeltté tenni az embert, hogy dolgozzon a saját kárára is. Prémiummal, szabival, vállveregetéssel, akármivel. Ezt nem csak nagy dolgokra kell érteni... pl hogy "A köv project húzós lesz, és ha megcsináljátok, akkor..." hanem az apróságokra is, pl. az én esetemre. Ne nekem kelljen már kisírnom, hogy feleannyit kapjunk már mint ami alapból járna a semmi helyett, hanem rögtön ők ajánlják fel. Vagy túl naív vagyok, és úgy gondolják, hogy az élelmes majd kikaparja magának, a többieknek meg úgyis mindegy.
Részemről legalább a rossz szájízt legalább meg tudnám spórolni, ha így lenne.
(postzárta után: így visszaolvasva az én két megoldásom sem szünteti meg sajnos azt a nagy ellentétet, hanem csak megpróbálja áthidalni... több kevesebb sikerrel. Ha valakinek van jobb ötlete, halljuk.)