Kedves japáncsoportomba betört a blogolási mánia, úgyhogy többen is elkezdtek blogolni mostanában. A linknpage-emre jól kitettem annak a két embernek a blogját akit már megtaláltam, de szerintem lesz még több.
Kíváncsi vagyok meddig bírják, a legtöbb ember a kezdeti föllángolás utána 3-6 hónap után abbahagyja, hisz ez is csak egy feladat, idő, stbstb. Szóval megunják. Én sem írnék már nagyon régóta, ha a blogot nem kötöm össze az engine fejlesztésével.
Viszont úgy tűnik megint van kedvem blogolni, és ez jó, nem merülnek feledésbe a napjaim... (jó dolog visszaolvasni évek távlatából hogy mit csináltam egy adott napon.)
Kedvesemmel tegnap Houset néztem. Pontosabban ez úgy volt, hogy akkor ő most tanulni fog, és elhúzódott a szoba túlsó sarkába... én meg elkezdtem nézni a soron következő részt. Aztán egyszercsak szólt, hogy belelóg a karom a képbe, menjek odébb. Utána odaült mellém. Utána pedig letolt, hogy miattam nem tud tanulni. (Lehet hogy hiba volt ilyen nagy monitort venni?)
Van egy japán srác, akivel előző hét szombaton találkoztam (meséltem már, nagyon rosszul ment a beszéd). Írtam neki emailt még kedden, és este már válaszolt is, és tök örültem neki, hogy végre bontogathatom a japántudásom szárnyait. No one can stop me!!