Hajj... már 2 napja rágódom azon, hogy hogyan is írhatom le ezt... de mivel a meetről nem sokan olvasnak engem (ehe, talán Bast, de valszeg már ő is elszokott, amikor sokáig nem írtam).
Szóval, az történt, hogy hétvégén meet volt... nem is, inkább korábbról kezdem...
Szóval pénteken este 2 buliba is hivatalos voltam, az első a Japánalapítványos karácsonyi party volt. 18-ra kellett odaérni, bevásároltam előtte két üveg üdítőt, meg némi rágcsát, és időben ott voltam (szinte hihetetlen). Nagyon kevesen voltunk, legalábbis én sokkal nagyobb tömegre számítottam, szerintem még 40-nél is kevesebben. Az én  csoportomból a keménymag ott volt, az újak egyeltalán nem, találkoztam Yujival is, most már kicsit (paraszhajszál) jobban tudtam vele kommunikálni, de még mindig teljesen nulla vagyok. Volt egy rövid beszéd (természetesen japánul, és meglepő, de a lényeget fölfogtam belőle (utána beszélt egy férfi is, abból egy szót sem értettem)), kiderült, hogy László-san (a tanárunk, mindenki nagy kedvence) eltávozik, és egy fiatal srác veszi át a helyét. Szerintem még nálam is fiatalabb... de én már nem fogom megtudni, milyen az tanítási módszere. De ne szaladjunk ennyire előre.
A bulin énekeltünk, bingóztunk, sokat beszélgettünk, nagyon jó volt. Maradtam volna még, de mennem kellett a másik buliba, a céges karácsonyra.
Voltunk már ott kedvesemmel, akkor kipróbáltunk a Mojito-t, és nagyon nem ízlett. Most már nem is kértem őt hogy jöjjön. Kicsit átépítették előző alkalom óta, de a rettenet hangos zene változatlan maradt, beszélgetni továbbra is csak ordítva lehet (miért nem mondja meg valaki a HR-eseknek, hogy a legtöbben útáljuk az ilyen helyet, és egy normális halkzenés helyen sokkal kellemesebben ellennénk... grrr...). Kaptam egy karórát (kicsit meglepődtem... bár titokban reménykedtem benne), mivel már 5 éve megbízható munkaerő vagyok. Ennek kedvesem nem nagyon örült, mert ő is órát akart nekem adni, és így ellopták az ötletét. Értékes óra egyébként, nem bóvli, úgyhogy elégedett vagyok (ilyenkor azért eszembe jut, hogy talán megsem olyan rossz itt dolgozni... sőt, hogy jó itt).
Megkaptam a szeptemberben rendelt 2 Machinae Supremacy CD-t is, István kollégám meghozta Norvégiából, annak is nagyon örültem. A bulin beszéltem főnökeimmel, most már szinte teljesen bizonyos, hogy megyek Norvégiába: jövő január végén indulok. Ha beválok, akkor 1 évig minimum kinn leszek, ez azt is jelenti, hogy a japánt és a taiji-t is szüneteltetnem kell addig. Mindkettőt nagyon sajnálom, de valamit valamiért.
Szombat... a meet napja. Igen érdekes és tanúságos meet volt. Nem tudom meséltem-e már, mostanában a meetes fiú társaságba belekerült 3 lány is... mindannyian szinglik, úgyhogy... hmm.. elég érdekes hatással vannak az emberekre. Őszintén szólva ez inkább pozitív hatás, mint negatív, mindenki a legjobb oldalát próbálja mutatni: (hódítási ösztön, naccerű szociológiai tanulmány lenne... hehehe.) Zsó próbál rendet tartani a szobájában, hirtelen mindenki pozitívan(abban) gondolkodik, a hatás szemmel látható.
Ja és mellékesen mindenki halálra csikizett mindenkit minden felállásban. Ez valahol aranyos és érthető is, de engem a végére már eléggé idegesített... dehát ez van, örülök neki, hogy próbálkoznak az emberek.
Vasárnap pedig meglátogattam kedvesemet, aki éppen meg van betegedve, de nem tudtam őt rávenni hogy pihenjen . Örökmozgó, akár csak én.
És még mindig nem kapni 8800GT-t.