Amikor elkezdtem gondolkozni ezen a poston, valami olyasmit akartam képernyőre vetni, hogy valójában mennyire tök jó dolognak érzem, hogy én itt kinn vagyok, és annak ellenére, hogy kis ország béna fia vagyok, itt mégis a világ minden tájáról származó emberekkel tudok és sikerül is együtt dolgozni. Ha balra fordulok egy amerikai lány ül, ha félig hátra, akkor egy norvég srác. A főnököm most francia, de van orosz, angol, indiai, és még ki tudja milyen nemzetiségű ember itt, és ha lehet ilyet mondani, mindenki tök jó fej, mindenkivel lehet dumálni, nyoma sincs azoknak a bunkóknak, akikkel az iskolás évek alatt kényszerültem együtt élni. És ez nagyon kellemes érzés. (hmm... ezzel le is írtam amit akartam. Azt hittem nehezebb lesz.)
Sokat játszom mostanában is. A nagy nintendóőrület kezd lecsengeni, de még tart... így belegondolva, én is pont olyan kütyümániákus vagyok, mint Robymus. Már csak azért is, mert elektronikus, örülök hogy nyomogathatom. (egyébként már kitaláltam mi lesz a következő kütyü, amit beszerzek: 2.5"-os 160-as USB-s HDD+Rack. Sajnos a laptopomon nem férek a soksok adattól.)
Nojcsáka nagyon aranyos és édes, és próbálja magát tartani, amíg nem vagyok otthon. Ez jó dolog, remélem nem fogy el az ereje végképp... jó jelnek vélem, hogy próbál élni, és nem zárkózik be otthonra. Ahogy hallottam, menni fog egy barátnőjéhez pár napra. Nagyon pozitív.
Holnap utazom haza... még gyorsan elintéztem előtte a következő 2 hazautazásomat is, úgyhogy május végéig megvan a beosztás, mikor járok itthon. Ha valaki akar velem találkozni, az már most jelezheti és megpróbáljuk megszervezni.
Már csak egyet kell aludni, és láthatom Nojácskámat, és jóóól kiszívhatom az összes illatot a hajából... De jó lesz.