Lehet örülni és éljenezni: Kedvesem végzett a félévével. Nagyon gyorsan és nagyon ügyesen, mindene elsőre sikerült, és az átlaga is különlegesen jó lett. Ezért mindenképpen megérdemel egy nagy gratulációt és vagy leborulást . Nojácska ügyes, már csak 1 év van hátra, a diplomamunka és államvizsga éve.
Dolgoztam is kicsit hétvégén, már tényleg csak 1 dolog híjja van a külsős melómnak, utána jöhet a másik.
Viszont néztem animét is, íme a mostani lista: Nodame Cantabile, H2O Footprints in the sand.
A Nodame Cantabile egy zenés anime. Volt már részem ilyenben, láttam kb fél-egy évvel ezelőtt a Piano-t, az sem volt rossz. Ez más egy kicsit, a sztori egy srácról, aki karmester szeretne lenni, és egy lányról szól, aki zongorázni tanul. Mindketten a helyi konzervatórium tanulói, míg Chiaki (a srác) a legjobbak lejobbja, igényes, elegáns, tiszta és rendezett, addig Nodame (a lány), szétszórt, gyakran napokig nem fürdik, rendetlen, és időnként lóg is, mondani sem kell, hogy nincs a legjobb 10-ben benne. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis összekerülnek, és megismerik egymást az az, hogy egymás melletti lakást bérelnek. Magát a történetet nem spoilozom el, nincs értelme. Őszintén szólva azért néztem meg ezt a sorozatot, mert az AniDB-n ez az első (9,03 pont), és 2000-nél is több szavazatott kapott. Gondoltam, ha mindenkinek ennyire tetszett, nekem is fog. Így visszagondolva, ez az anime nem ennyire jó. Nem azt mondom, hogy rossz, közel sem, de teljesen átlagos, teljesen középszerű. A grafikai megvalósítása is bőven az elmegy kategória, én nagyon nem szerettem a CG-s hangszermegjelenítéseket, és a rotoszkópiás játékot. (fölveszik az élő embert kamerával, ahogy játszik, majd átrajzolják szgéppel). Igen, tudom, hogy ezt nagyon nehéz megrajzolni, és a piano-val összehasonlítva, ahol soha nem ábrázolták konkréten az ujjak mozgását, itt azért néha igen, és néha meglepően pontosan. (tanultam zongorázni, nem levegőbe beszélek) De akkor is zavaró volt a CG nekem. Számomra a sztori sem volt annyira nagy meglepetés, egyszerű, lineáris, nyugis, romantikus. De nézzük a pozitívumokat is, ha már így lehúztam eddig. A jellemfejlődés nagyon szépen ábrázolt, és nagyon jó, ez az egyik (kisebb) plusz. A másik, a nagyobb, és ami miatt mégis ajánlom megnézésre, a zene. Nem hálás téma a klasszikus zene, a legtöbb fiatal nem szereti nagyon, bevallom őszintén én sem vagyok klasszikus zene rajongó. De amióta ezt az animot megnéztem, azóta klasszikusokat hallgatok. Beethoven, Rahmaninoff, Vivaldi, és tetszik. Szerencsére a készítők nem estek abba a hibába, hogy az örökké nyúzott, nagyon ismert klasszikusokat vették elő, nincs Beethoven 5. szimfónia, nincs 4 évszak az anime alatt, számomra ismeretlen, de mégis nagyon kellemes zenék kerülnek elő. A zenével kapcsolatban még, amikor a zenekar gyakorol, akkor én is hallom, hogy nem jó, rosszul játszanak. Nem vagyok hozzáértő, ezért nem tudom megmondani mi a rossz, de érzem, és ez nagyon jó. Kicsit így én is bennfentesnek érezhetem magam, és még jobban élvezem az egészet. Úgyhogy aki nem klasszikus rajongó, az is nézze meg nyugodtan, lehet hogy utána ő is Beethoven szimfóniákkal az MP3 lejátszóján fog sétálni iskolába/munkahelyre, mint én is. És persze már előre várom a következő szezont, ami új környezetben, a régi szereplőkkel folytatja a történetet tovább.
A másik anime a H2O volt, amit megnéztem. Ez egy igen érdekes anime, még mindig rágódóm rajta, nagyon zavaros volt számomra. Egy vak (vagy mégsem? vagy mégis?) srác története, sok szomorú mellékszállal. Tetszett, mert jó zenéje van, mert szépek és aranyosak a karakterek, jó a grafika, jó a jellemfejlődés. Nem tetszett, mert zavaros, a történetszálak gyakran elvarratlanok, de méginkább nincsenek eléggé kifejtve. Így visszagondolva rá, kicsit hosszabban jobb lett volna. Mondjuk 16-20 részben, akkor nem érezném hogy siettek, hogy a 13 részbe beleférjen az egész. Pedig maga a sztori lassú, nehezen fér össze az erőlködős tálalással. Ne riasszon el ez azonban senkit, nem rossz anime ez, csak rágódik az ember utána rajta, mert az utolsó jelenet nemhogy nem magyaráz meg semmit, ehelyett sok-sok új kérdést vet fel.