Igazán érdekes fizikai jelenségre figyeltem föl ami jelenlegi tudásom alapán csak Oslora jellemző. Ez pedig a biciklivándorlás. A jelenség leírása: minden reggel és este, amikor jövök/megyek a munkahelyre, különböző helyeken feltűnnek elhagyott, beteg, de nem roncsnak kinéző biciklik. Gyakran látom ugyanazokat, de van olyan, amelyik már a 3. helyén van azóta hogy föltünt ez a jelenség, odébb mennek, eltünnek pár napra, majd megjelennek valahol másutt, vagy esetleg ugyanott, ahonnan eltüntek. Soha nem láttam még, hogy valaki mozgatta volna őket, úgyhogy különleges interdimenzionális biciklifaunára gyanakszom, amely egy párhuzamos univerzumban élő, ebben az univerzumban biciklinek látszó lények egyedeiből áll. Mivel amikor az ember megfigyelheti őket, nagyjából mozdulatlannak látszanak, az eltűnések és megjelenések alapján, a két dimenzió nincs folyamatos kapcsolatban, hanem a véletlenszerű kapcsolatok esetén a fizikai kényszerek kiigazítják az eltelt idő alatt megtörtént változásokat. Ez az elméletem jelenleg a témáról, a későbbi megfigyeléseket majd ugyanitt közlöm. Néha már kedvem lenne némelyik bringát magamévá tenni, egész jók is vannak közöttük, de szégyellnék egy vad bicikli befogásával és rabságban tartásával, esetleges biciklivédők megtorló akcióival szembenézni.
Megint gondom van a lakással. Nem is tudom, írtam-e, hogy elromlott a radiátorom, ami a nyár miatt nem olyan nagy gond, de gondolom nem lesz megjavítva a tél kezdetéig. Ma reggel viszont kénytelen voltam a tűzjelző átható és idegesítő (igen, tudom, milyen legyen... ha kis éji zenét, vagy Chopent játszana mindenki megállna hallgatni, és ott égne el az összes ember) hangjára ébredni. Kerestem kapcsolót, hátha el lehet zárni, végigpróbálgattam az összes kismegszakítót, háta a nafta megvonása után befogja a piezóját, de nem. 7:23-tól 8:02-ig folyamatosan sípolt, és meg a falat, meg magamat kapartam kínomban.