Egyre inkább érzem, hogy megint járni kellene tájcsizni. A következő jeleket tapasztalom, ami erre sarkall:
1. tenyérizzadás: mielőtt elkezdtem taichizni gyakran, majdnem mindig izzadt a tenyerem... gondolom idegi alapon megy a dolog, de miután elkezdtem csinálni elmúlt, és ez nagyon jó volt.
2. Általános nyugalom: sokkal nyugodtabb voltam, nem érintettek annyira a napi dolgok, nem idegeskedtem miattuk. Így sem vagyok idegbeteg (nem kell azt hinni ;-)), de sokkal jobban tartok a holnaptól, mint taichizás közben (én belülre vagyok ideges, nem látszik annyira).
3. Emésztési és egyéb ezzel kapcsolatos problémák: semmi különös, a legkellemetlenebb hogy gyakran ég a gyomrom... ezek sem voltak amikor taichiztam.
4. Sport, erőnlét: jót tett nekem ilyen téren is.
5. Társaság, szép lányok: eyecandy ;-)
Mindez prioritási sorrend is, úgyhogy asszem kellene taichizni.
Volt tegnap japánóra az új tanárunkkal. Még nem szoktuk meg egymást, de az már most látszik, hogy teljesen már órákat fog tartani mint Krisztina sensei. Sokkal jobban számonkér (ez jó), van ugyan humora, de sokkal nagyobb távolságot tart (ez nem annyira, de lehet hogy majd ha megismer minket, akkor változni fog). Egyébként Lászlónak hívják, nem Ferinek. És tényleg jó pasi, már azon le lehet mérni, hogy mennyire döngicséltek a lányok tőle. :-P Egyébként szimpatikus... csak még nem ismerem. (ja, és nagggyon rosszul mentek a kanjik... hétvégén mindenképp kell tanulnom.)