Sok érdekes dolog nem történt a hétvégén.
Vasárnap, mivel elfogyott a kenyerem, azért elindultam kicsit földeríteni. A város teljesen kihalt, alig láttam pár embert, azok is inkább (90%) arabok és négerek voltak. Az üzletek zárva, autók is alig mozogtak. Nagy nehezen találtam egy éjjel-nappal nyitvatartó videokölcsönzőt, amiben az egyik sarokban voltak mindenféle kaják is, ott tudtam venni egy vekni kenyeret. Meg sem néztem mit veszek, csak elvettem és próbáltam mielőbb elhagyni az üzletet (rosszarcú arab ember volt az eladó), így csak otthon vettem észre, hogy félig sült mirelitkenyeret vettem. Csak norvégul volt ráírva, de az ikonokból kikövetkeztettem, hogy mit is kellene vele csinálni, úgyhogy a végén mégsem éheztem, hanem finom meleg kenyeret ettem . Finom volt...
Emellett, végignéztem a REC című sorozatot, nagyon kellemes romantikus anime, 9 rész (+1 extra) és csak félidősek a részek (12perc, op és ed nélkül 9 perc körül), úgyhogy gyakorlatilag 1 egészestés film. De jól esett, aranyos az egész.
Ami gyakorlatilag az egész hétvégémet "elvitte", az hogy elkezdtem a BG2-t. kidobtam a karakteremet, és nekiestem megint. Nagyon tetszik, továbbra is (megint)... de egy kissé zavart, hogy egy bug miatt lehet hogy nem kaptam meg egy lootot az egyik ellentől. És nem tudom visszacsinálni, pedig emlékszem, hogy mit dobott, legelőször, de utána már többé nem dobott semmit. (ez volt a legszörnyűbb) Grrr. Mind1, egy úgy döntöttem, hogy nem érdekel, és hagytam a fenébe.
Kellene már olvasni is, megígértem magamnak, hogy ha kijutok, akkor arra is lesz időm.
Meg kellene már kicsit taijizni is, meg a japánt sem szabad elfelejteni...
Ahhoz képest, hogy semmi dolgom, azt sem tudom mihez fogjak, annyi minden van, amit csinálnom kellene (és még a felét sem soroltam fel a "mitkellenecsinálni" listának).
Úgy tűnik, én akárhova megyek, mindenhol annyi mindent tudok csinálni, hogy 3 élet is kevés lenne hozzá. De ennek inkább örülök, mint sajnálom... milyen rossz lehet annak, aki túl buta/beszűkült ahhoz hogy megtalálja a dolgát, és naphosszat csak unatkozik.
És hogy annak is maradjon nyoma, leírom, hogy kedvesem extra módon aranyos, úgyhogy hatalmas dícséretet érdemel, amiért ilyen. Velem és a világgal. Álmodni sem lehetne jobb kedvesről. És ez így az 5.5 éves (most volt feb 10-én) évfordulónk után is változatlan.